Van ennél jobb feladat?

„A politika a társadalom vezetésének tudományát jelenti, az pedig a vitájukból is kiderült, hogy a magyar társadalom alatt mindketten a nemzetet értik. Hogyan definiálnák a nemzet fogalmát?

Ungár Péter: Szerintem, aki az olimpián Magyarországnak szurkol, az magyar. De nálunk a nyelv jelenti a teremtő egységet, aki magyarnak érzi magát, az magyar. Magyarország akkor volt a legsikeresebb, amikor a nemzet fogalma nyitott volt; amikor beengedett és sikeresen integrált más nemzetiségeket.

Orbán Balázs: Úgy gondolom, a nemzet fogalmát a közösség kifejezéssel lehet a legjobban párosítani, a politika alatt pedig a legtágabb értelemben egy adott közösség élete megszervezésének és jobbá tételének tudományát értjük. Abban nincs köztünk Péterrel vita, hogy magyarnak lenni döntés és vállalás ügye – faji vagy akár még nyelvtudással összefüggő kérdés nem lehet az alapja. S ha elfogadjuk, hogy magyarnak lenni egy életre szóló döntés, akkor azt sem szabad elhallgatnunk, hogy ez nem egy könnyű döntés, úgyhogy aki ezt vállalja – és ezáltal a nemzeti közösség részének tekinti saját magát –, az méltó a megbecsülésre és a magyar állam támogatására.

A politikai pálya mindkettőjük számára elhivatottság. Mindig erre készültek?

Ungár Péter: Nagyon szeretek írni, de nem értek a szépíráshoz, ezért nem indultam el abba az irányba. Amikor Skóciában jártam egyetemre, sokat látogattam az ottani parlamenti üléseket, ahol rendszeresek voltak a viták. Sokat formált rajtam az az időszak, sok ottani barátom tagja volt a Skót Nemzeti Párt ifjúsági tagozatának – ami egy nacionalista, szuverenista, baloldali párt. Komoly hatást gyakorolt rám, mennyire sikeres lehet ott egy baloldali nemzeti zöldpárt.

Orbán Balázs: Gyerekkori álmaimban sportolónak készültem, de az élet úgy hozta, hogy végül a jogászi munka mellett döntöttem, mindez kiegészült a közélet és a politikai elemzés iránti érdeklődésemmel. Ha már így szóba került, nekem az a hipotézisem, hogy az egy kifejezett magyar sajátosság, hogy aki a közélet iránt érdeklődik, az előbb-utóbb belesodródik a direkt politika világába. Más országokban ez nincs így, de nálunk valahogy a gazdaság, a kultúra, az irodalom területének legnagyobbjai mind belekóstoltak a direkt politizálás tudományába. Az otthonról hozott családi örökség miatt sem áll távol tőlem ez a világ, antikommunista, budapesti polgári családból érkeztem, meghatározó volt számomra, hogy nagymamám a Rákosi-rendszerben majdnem öt évet töltött börtönben egy koncepciós per következményeként. Még egy fontos szempont, hogy azt gondolom, jelen pillanatban a lehető legjobb ember vezeti Magyarországot miniszterelnökként, s az a magyar érdek, hogy ő minél tovább az ország vezetésével foglalkozzon. Ha ezt tudom támogatni a munkámmal, akkor ez kötelességem is.

Sarkalatos kérdés a különböző pártok tagjai közötti kommunikáció. Ebben az esetben a vita egyet jelent a párbeszéddel?

Orbán Balázs: A brit parlamentarizmus az egyik kutatási területem, ott is azt látom, hogy folyamatos a konfliktuskeresés, a nézőpontok ütköztetésének igénye, ebben soha sincs nyugvópont. S mégsem mondhatjuk azt, hogy a brit demokrácia gyenge lenne. Fontos, hogy az ellenzék mindenhol kifejezhesse véleményét és jogosultságaival élni tudjon, miközben az is ország érdeke, hogy a megfelelő többséggel rendelkező kormánypártok képesek legyenek a törvényhozási és a kormányzati munkát ellátni. Elemzőként és parlamenti államtitkárként is úgy látom, a közéleti vitáink pezsgőek, a magyar közéletben sok nézőpont és plurális vélemények jelennek meg, ugyanakkor nálunk a polarizáltság erős – azonban ez megfelel a magyar történelmi sajátosságoknak: a magyar parlamentarizmus sosem kompromisszumos, hanem mindig is konfliktusos jellegű volt, gondoljunk csak a dualizmus időszakára.

Ungár Péter: A polarizáció természetes, de a párbeszéd irányába kell mozdulnunk. Akik kritizálják a parlamenti vitáinkat, érdemes kitekinteniük és megnézniük egy-egy skót parlamenti vitát. Ugyanakkor nekem az a problémám a »Fidesz-monolittal«, hogy az ellenzék bármilyen jobbító szándékú javaslatát – mert vannak – azonnal félresöprik. A kormánypártok azt gondolják, ami nem tőlük jön, annak nem érdemes zöld utat adni.

Orbán Balázs: Ne felejtsük el azt sem, hogy vannak olyan területek – mint például éppen a költségvetés –, ami mindenhol a világon kormányzati felelősség. A mindenkori kormánynak felhatalmazásra és mozgástérre van szüksége ahhoz, hogy maga határozza meg az irányokat. Azonban ez sem minősülhet az ellenzék elnyomásának, hiszen a választók négyévente kifejezhetik véleményüket arról, hogy a kormány megfelelően élt-e a tőlük kapott felhatalmazással.”