„A politika a társadalom vezetésének tudományát jelenti, az pedig a vitájukból is kiderült, hogy a magyar társadalom alatt mindketten a nemzetet értik. Hogyan definiálnák a nemzet fogalmát?
Ungár Péter: Szerintem, aki az olimpián Magyarországnak szurkol, az magyar. De nálunk a nyelv jelenti a teremtő egységet, aki magyarnak érzi magát, az magyar. Magyarország akkor volt a legsikeresebb, amikor a nemzet fogalma nyitott volt; amikor beengedett és sikeresen integrált más nemzetiségeket.
Orbán Balázs: Úgy gondolom, a nemzet fogalmát a közösség kifejezéssel lehet a legjobban párosítani, a politika alatt pedig a legtágabb értelemben egy adott közösség élete megszervezésének és jobbá tételének tudományát értjük. Abban nincs köztünk Péterrel vita, hogy magyarnak lenni döntés és vállalás ügye – faji vagy akár még nyelvtudással összefüggő kérdés nem lehet az alapja. S ha elfogadjuk, hogy magyarnak lenni egy életre szóló döntés, akkor azt sem szabad elhallgatnunk, hogy ez nem egy könnyű döntés, úgyhogy aki ezt vállalja – és ezáltal a nemzeti közösség részének tekinti saját magát –, az méltó a megbecsülésre és a magyar állam támogatására.
A politikai pálya mindkettőjük számára elhivatottság. Mindig erre készültek?
Ungár Péter: Nagyon szeretek írni, de nem értek a szépíráshoz, ezért nem indultam el abba az irányba. Amikor Skóciában jártam egyetemre, sokat látogattam az ottani parlamenti üléseket, ahol rendszeresek voltak a viták. Sokat formált rajtam az az időszak, sok ottani barátom tagja volt a Skót Nemzeti Párt ifjúsági tagozatának – ami egy nacionalista, szuverenista, baloldali párt. Komoly hatást gyakorolt rám, mennyire sikeres lehet ott egy baloldali nemzeti zöldpárt.
Orbán Balázs: Gyerekkori álmaimban sportolónak készültem, de az élet úgy hozta, hogy végül a jogászi munka mellett döntöttem, mindez kiegészült a közélet és a politikai elemzés iránti érdeklődésemmel. Ha már így szóba került, nekem az a hipotézisem, hogy az egy kifejezett magyar sajátosság, hogy aki a közélet iránt érdeklődik, az előbb-utóbb belesodródik a direkt politika világába. Más országokban ez nincs így, de nálunk valahogy a gazdaság, a kultúra, az irodalom területének legnagyobbjai mind belekóstoltak a direkt politizálás tudományába. Az otthonról hozott családi örökség miatt sem áll távol tőlem ez a világ, antikommunista, budapesti polgári családból érkeztem, meghatározó volt számomra, hogy nagymamám a Rákosi-rendszerben majdnem öt évet töltött börtönben egy koncepciós per következményeként. Még egy fontos szempont, hogy azt gondolom, jelen pillanatban a lehető legjobb ember vezeti Magyarországot miniszterelnökként, s az a magyar érdek, hogy ő minél tovább az ország vezetésével foglalkozzon. Ha ezt tudom támogatni a munkámmal, akkor ez kötelességem is.