Nemzeti és európai identitás

„Manapság nagyon divatos, hogy a fő törésvonalat Európán belül azok között vizionáljuk, akik a föderáció, azaz az európai egység elmélyítésének a hívei, és akik a nemzetállam(ok) szuverenitásának védelmezői. Mindkét tábor adós a válaszokkal. 

Az első tábor nem tud választ adni arra a kérdésre, milyen lehetne az egységes európai identitás, milyen értékekre, identitásokra épülhetne. Az Európai Szociális Modell, amelyre hivatkoznak, kissé álságos, annak fényében, hogy az 1990-es évek óta a neoliberális logika erősen erodálja a szociális biztonságot. Ennek estek áldozatul a szocialista, szociáldemokrata pártok, amelyek Tony Blairt követve – és a speciális nemzeti hagyományokkal nem számolva – a deregulációt, a piacok liberalizálását és az egységes nép helyett a részérdekek és a biopolitikai részidentitások (nem, gender, bőrszín, szexuális orientáció) reprezentálását választották. Skandinávia szociáldemokráciájáról gumilabdaként pattant le a blairi-giddensi-schröderi »harmadik út« javaslata. Nem véletlen, hogy a skandináv szociáldemokrácia máig jobb helyzetben van, mint a brit, a német vagy a közép-európai. A másik oldal viszont azzal nem tud mit kezdeni, hogyan lehetne a globális kihívásokra nemzet(állam)i válaszokat adni úgy, hogy közben azért a szuverenitás minél nagyobb része a kormányoknál maradjon.

A legfontosabb dolog azonban az, hogy egyik oldal sem kerülheti meg a nemzethez való viszony kérdését. Mi több, a nemzeti identitás kérdését. A baloldalnak is be kell látnia, hogy a nemzeti identitás sokkal régibb, mint maga a nemzet. Jóval a polgári nemzetállam kialakulása előtt már létezett egy olyan »puha« értékrendszer, amely révén az egy területen élő emberek identifikálták magukat. A nemzeti identitások hosszú évszázadok révén formálódtak részidentitásokból. A nemzettel kapcsolatban tehát eléggé lapos és nem teljesen igaz közhely, amit a baloldal vall, miszerint a nemzet mesterséges egység. Magának a nemzetállamnak a lényege, az állami adminisztráció és annak intézményrendszere (közoktatás, közegészségügy stb.) valóban modern képződmény. De az egyének és csoportok identitása már jóval a nemzetállam kialakulása előtt létrejött, és létezhetett a modern állami adminisztráció nélkül is. A nemzeti identitás ezért nem olyan dolog, amely mechanikusan helyettesíthető akár az emberiséggel, akár valami európai identitással.”