Eutanázia, ha akarod, ha nem!

„A holland eutanáziatörvény központi elemei az ún. due care, kellő megfontolás kritériumok, amelyek ugyan kijelölik a beavatkozás törvényi kereteit, de ahogy a fentiekből is látjuk, korántsem résmentesen. Ezen feltételek egyike például kimondja, hogy a betegnek orvosával közösen kell arra a döntésre jutnia, hogy állapotán, a racionalitás talaján maradva, nincs mód javítani, egy másik szerint pedig csak »elviselhetetlen« és a »jövőben biztosan nem javuló« betegség esetében van lehetőség az eutanáziára.

Kérdéses, hogy ezek közül melyik/melyek állt(ak) fent, amikor lefogták az asszonyt, hogy beadják neki a halálos injekciót. Jellemző apróság, hogy a per során a vád is elismerte, nem a konkrét esetben eljáró orvost szeretnék tulajdonképpen felelősségre vonni, hanem azt akarják elérni, hogy a törvény végre jelölje ki egyértelműen az eutanázia lehetőségeit és határait. A bíróság a felmentő határozatát többek között azzal indokolta, a beteg mentális állapota miatt orvosának nem volt szüksége arra, hogy kikérje a véleményét. Az idős asszony szellemileg teljesen inkompetens volt, saját tükörképét sem ismerte már fel, írják.

Azt már csak mi tennénk hozzá, hogy ha a »teljes szellemi inkompetenciája« ellenére a beteg képes volt beszélni és világosan közölni, nem akar meghalni, orvosa milyen jogon hagyta ezt figyelmen kívül.”