Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
A Fidesz szombathelyi polgármester-jelöltje szerint önámítás azt gondolni, hogy a város önmagában meg tudja oldani gondjait. Interjú.
„Azt érzem, az utóbbi időben – politikai ciklusokon átívelően – nem kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemelnének az olyan kertvárosi részek, mint Kámon vagy Gyöngyöshermán. Itt – és máshol is – nagy kontraszt van a csinos házak, az új nyílászárók, a gondosan megművelt kertek és a kerítésen kívüli hiányos járdakövek és a kátyúzott utcák között. Ezen mindenképpen változtatni szeretnék, utcáról utcára, járdáról járdára fogjuk megújítani a várost októbertől.
Azért ez nemcsak az említett körzetek képviselőinek, de a jelenlegi városvezetésnek is a kritikája.
Tény, hogy Puskás Tivadar elmúlt kilenc éves polgármestersége alatt soha nem látott fejlesztések történtek Szombathelyen, hiába próbálja ezt az ellenzék elvitatni. Ám miközben mindenki a pályázatok megnyerésére, végrehajtására és elszámolására koncentrált, értelemszerűen kevesebb figyelem jutott a kisebb léptékű dolgokra. Azt azonban rendkívül sajnálatosnak és méltatlannak tartom, hogy polgármester úrnak a jelenlegi baloldali többség nem hagyta, hogy beszámolhasson a saját képviselői keretének terhére kiadott brossúrában az elmúlt évekről a választóknak.
Köszönhetően a Facebooknak, a mamahotel kérdése talán a legismertebb támadási irány.
Amikor elvállaltam a jelölést, meg sem fordult a fejemben, hogy nekem ilyenekkel kell majd foglalkozom. Sőt, ma sem hiszem, hogy arra kellene fókuszálnom, hogy a Facebook álcája mögé bújt emberek – amúgy sejthető, kik állnak az említett oldal mögött – politikai haszonszerzés miatt azzal próbálnak támadni, hogy édesanyámmal élek. Ez egyrészt nem igaz, Szombathely nem nagy város, aki ismer, tudja, hogy önálló háztartásban élek párommal, Martinával. Egyébként, ha édesanyámmal élnék, arra is büszke lennék, hiszen neki köszönhetem a legtöbbet az életben. Másrészt ezzel rajtam keresztül nekiesnek egy generációnak, aminek jelentős része szüleivel él: mert anyagi okokból nem teheti meg a költözést, esetleg önerőre gyűjt vagy éppen segíteni, ápolni maradt otthon. Nem is értem, ezek az emberek, hogy érezhetik felhatalmazva magukat egy egész generáció minősítésére? A terveim közt egyébként olvasható, hogy a fiataloknak új bérlakás-rendszerrel igyekszünk segíteni, hogy minél könnyebben tudjanak önálló egzisztenciát elindítani.”