Gyermekbántalmazás

 „ A gyerekek – általában – attól félnek, amit a szüleik félelmetesnek mutatnak nekik.

Még az is megfigyelhető, hogy többnyire azok gyerekek félnek például az állatoktól, akiknek a szülei is félnek tőlük, és ezt a félelmet, direkt, vagy indirekt módon, átadják a gyerekeiknek. Félhetnek még csúf és ijesztő dolgoktól, mesefiguráktól is, de olyan végtelenül bonyolult dologtól, mint a klímaváltozás, biztosan nem ijednek meg maguktól. Ezt a félelmet kapják. És nem mástól, mint a felnőttektől. Tőlünk.

Mikor én gyerek voltam, sőt még az én gyerekeim is, meséket kaptak/kaptunk. Ezekben királylányokról és korántsem buzi királyfiakról esett szó, meg persze gonosz boszorkányokról, akik azonban a mese végén mindig megkapták a magukét. Meghagytuk a gyerekek jogát, hogy mikor majd felnőnek, szabad akaratukból válasszák meg, hogy mitől akarnak félni és mennyire. Soha eszünkbe sem jutott, hogy olyasmivel riogassuk őket, mint a közeli, elháríthatatlan vég.”