Mint tudjuk, minden húsevő (dögevő) egy patriarchata náci.
„Normális állapot az, hogy a kutya bezárva egy lukba üvölt, ha nem jön haza a gazdája? Ezzel az állapottal sértve az állat jogát, aki szenved, a szomszéd jogát – aki szintúgy szenved –, a lakóközösség jogát, meg a közös képviselő jogát, akinek foglalkozni kell a hozzá áramló panaszokkal, meg az önkormányzati tisztviselő jogát, akinek a birtokvédelmi iratokkal kell pöcsölnie ahelyett, hogy a pucér nőket kukkolhatná az interneten, vagy interjút olvashatna arról, hogy John Cyriis végre visszatért az Agent Steelbe? (Vagy ez alatt az idő alatt esetleg végezhetne más fontosabb, közérdekű munkát is, ne legyünk rosszindulatúak, minden bizonnyal az önkormányzatnál dolgozók zömmel mégiscsak ezzel töltik az idejüket munkaidőben.)
Nem! Ők – a mozgalmárok – ilyennel nem foglalkoznak, hanem azon görcsölnek, hogy miért eszem füstölt szalonnát. Miért eszem húst vagy tojást?
Holott a húsevés az emberi létezéshez hozzátartozik. Az ember élettani szempontból, és tudományos osztályozás szerint egy mindenevő emlősállat. Ezt bizonyítja – a több ezer éves hagyományon túl – a tudomány, a biológia. Csak a következőket kell megvizsgálni: fogazat, emésztőrendszer, bélrendszer. Az ember biológiai felépítése a mindenevő életformához alkalmazkodott. Ez a természeti törvény. Ez ellen küzdeni, az élet ellen küzdeni felesleges. (Mondjuk, a forradalmárok rendszerint az élet természetes viszonyai ellen küzdenek folyton, lásd harc az egyenlőségért meg a nemek eltörléséért.) Ellenben a panelházban való kutyatartás nem tartozik hozzá az élet természetes törvényeihez.
Harcolnak egyik síkon a normalitás ellen, az abnormalitásért, és nem tiltakoznak a köztünk lévő abnormalitás ellen. Ez nem különös dolog?
Feltéve, ha az állatvédőket az állatok sorsa valóban érdekeli. De úgy tűnik, őket a világbéke meg a rasszizmus elleni harc izgatja, mert mint tudjuk, minden húsevő (dögevő) egy patriarchata náci.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Egy égő lakásból kellett kimenekíteni a hetvenes éveiben járó házaspárt és mozgássérült felnőtt gyermeküket.
Az orosz elnök újra együttműködést ajánl Európának, miközben az ukrajnai háború lezárásának feltételeiről beszélt.
