Brüsszel és a globális gazemberség

„A Nyugat arcátlan módon gyakran érvel azzal, hogy az általa nyújtott segélyek »függőséget« okoztak, ezért nem képes Afrika a tőle elvárható fejlődésre. Csakhogy egy olyan helyzetben, ahol egyes euró­pai országok brutális eszközöktől sem visszariadva olyan vezetőket támogatnak, akik segédkezet nyújtanak Afrika kizsigereléséhez, nem függőségről, hanem sokkal inkább egy modern kori gyarmatosító zsákmányszerzésről van okunk beszélni. Valójában a volt gyarmattartók nem érdekeltek a földrész feltámasztásában. Minél lassabban lábadozik Afrika a gyarmati időszak romjaiból, annál tovább tudják kizsákmányolni azt. Hiszen, ha a volt gyarmattartó országok a gyarmatbirodalmak felbomlása után valóban és őszintén segíteni akartak volna Afrikának, akkor a földrésznek ma sokkal jobb formában kellene lennie.

A napnál is világosabb, csak hivatalosan Brüsszel sem meri beismerni, az illegális migráció legfőbb oka a volt gyarmatok függésben tartása, sarcolása, szabadrablása. E téren Franciaország, a liberális mintaország, éllovasnak számít. Noha a francia gyarmatbirodalom papíron már csaknem hat évtizede felbomlott, Párizs a mai napig kvázi gyarmati sorban tart tizennégy, a migráció szempontjából kulcsfontosságú afrikai országot (Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Nigéria, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Kongói Köztársaság, Egyenlítői-Guinea és Gabon). Ráadásul ezek közül öt ország a Száhel- övezetben fekszik, és ők alkotják a legnagyobb migráns kibocsátó régiót. Franciaország csak papíron ismerte el gyarmatai függetlenségét. Gazdasági és politikai erőfölényével visszaélve együttműködési megállapodást, vagy más néven gyarmati paktumot íratott alá velük, amelyet a franciák elme háborodott módon egyfajta kötelező szolidaritásnak titulálnak. A máig érvényben lévő megállapodások értelmében nem elég, hogy az oktatás és a közigazgatás nyelve a francia maradt, de az anyaország politikailag, katonailag és gazdaságilag is megőrizte gyámságát. François Mitterrand már 1957-ben megjövendölte: »Afrika nélkül Franciaországnak nem lenne történelme a 21. században.« Ez a liberalizmus valódi arca.”