Brüsszelben egy torz szivárványkoalíció öltött testet – és ellenzékének legmarkánsabb vezére Orbán Viktor
Így kell gondolkodnunk az új európai politikáról. Nagy Ervin írása.
Az illegális migráció legfőbb oka a volt gyarmatok függésben tartása, sarcolása, szabadrablása.
„A Nyugat arcátlan módon gyakran érvel azzal, hogy az általa nyújtott segélyek »függőséget« okoztak, ezért nem képes Afrika a tőle elvárható fejlődésre. Csakhogy egy olyan helyzetben, ahol egyes európai országok brutális eszközöktől sem visszariadva olyan vezetőket támogatnak, akik segédkezet nyújtanak Afrika kizsigereléséhez, nem függőségről, hanem sokkal inkább egy modern kori gyarmatosító zsákmányszerzésről van okunk beszélni. Valójában a volt gyarmattartók nem érdekeltek a földrész feltámasztásában. Minél lassabban lábadozik Afrika a gyarmati időszak romjaiból, annál tovább tudják kizsákmányolni azt. Hiszen, ha a volt gyarmattartó országok a gyarmatbirodalmak felbomlása után valóban és őszintén segíteni akartak volna Afrikának, akkor a földrésznek ma sokkal jobb formában kellene lennie.
A napnál is világosabb, csak hivatalosan Brüsszel sem meri beismerni, az illegális migráció legfőbb oka a volt gyarmatok függésben tartása, sarcolása, szabadrablása. E téren Franciaország, a liberális mintaország, éllovasnak számít. Noha a francia gyarmatbirodalom papíron már csaknem hat évtizede felbomlott, Párizs a mai napig kvázi gyarmati sorban tart tizennégy, a migráció szempontjából kulcsfontosságú afrikai országot (Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Nigéria, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Kongói Köztársaság, Egyenlítői-Guinea és Gabon). Ráadásul ezek közül öt ország a Száhel- övezetben fekszik, és ők alkotják a legnagyobb migráns kibocsátó régiót. Franciaország csak papíron ismerte el gyarmatai függetlenségét. Gazdasági és politikai erőfölényével visszaélve együttműködési megállapodást, vagy más néven gyarmati paktumot íratott alá velük, amelyet a franciák elme háborodott módon egyfajta kötelező szolidaritásnak titulálnak. A máig érvényben lévő megállapodások értelmében nem elég, hogy az oktatás és a közigazgatás nyelve a francia maradt, de az anyaország politikailag, katonailag és gazdaságilag is megőrizte gyámságát. François Mitterrand már 1957-ben megjövendölte: »Afrika nélkül Franciaországnak nem lenne történelme a 21. században.« Ez a liberalizmus valódi arca.”