Putyin szélsőséges megítélése

„A Nyugat számára a nyolcvanas-kilencvenes években – minden ezzel ellenkező politikai nyilatkozat ellenére – Oroszország tartós meggyengítése volt az elsődleges cél, ami az 1990-es átmenet, illetve a Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin nevéhez köthető oroszországi fejlemények nyomán sikeresen meg is történt, és bár az Egyesült Államok állítólag megígérte Gorbacsovnak, hogy nem fogják a NATO-t Oroszország határai felé bővíteni, ez mégis gyorsan megtörtént. Oroszország alárendelt szerepben történő bevonása a globalista gazdasági rendszerbe szintén elkezdődött a kilencvenes években, és egy sor természeti erőforrást, illetve gyárat olcsón átjátszottak (főként az elszabadult oligarchák) a nagy nyugati transznacionális vállalatoknak, sőt a multicégek összeszerelő üzemeket is létrehoztak Oroszországban.

Minden esély megvolt tehát arra, hogy sikerül ezt a két folyamatot, vagyis Oroszország politikai háttérbe szorítását és alárendelt globalizálását megoldani, amikor is Vlagyimir Putyin megjelent a színen, és hozzákezdett az orosz gazdaság és politika megerősítéséhez. Látnivaló ugyanakkor, hogy az oroszok a gazdaság terén sokkal kisebb sikereket értek el, mint például a kínaiak, akik az elmúlt negyven év során nemcsak meggátolták azt, hogy a nagy nyugati transznacionális vállalatok összeszerelő részlegévé váljanak, hanem maguk a kínai cégek lettek erőteljes kihívói az európai és amerikai nagyvállalatoknak. (Oroszország azonban még messze áll ettől.)

Oroszország esetében tehát ilyen jelentős, a kínaihoz hasonló gazdasági áttörés nem történt, de politikailag és katonailag igen sok borsot tört Putyin a nyugati vezetők orra alá. A nyugati retorziók sem igazán voltak képesek megrendíteni az orosz gazdaságot, sőt politikailag még jól is jöttek az elnöknek, hiszen minden hazai gazdasági nehézséget a nyugati külső szankcióknak tudhatott be.

Putyin elnök, mint minden jelentős politikus, teljesen mást jelent Oroszországnak és a vele rivális külföldnek, és ezek a tényezők az eltérő megítélésének alapvető okai.”