„Azzal büszkélkedett, hogy az ő javaslatukra és hathatós munkájuk eredményeképpen a Renew Europe képviselőcsoport tagjai bojkottálják az összes fideszest, akit az Európai Néppárt jelölt a különböző európai parlamenti tisztségekre. Ugyanezt tervezik a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság jelöltjeivel szemben. Donáthék hiányolják ugyanis az európai értékeket az említett pártok részéről, és emellett persze legitim eszköznek tartják, hogy a belpolitikai konfliktusaikat az Európai Parlament padsoraiban vívják meg.
Szögezzük le: az ilyen konfliktusok exportja nem idegen a magyar politikum egyik oldalától se, így önmagában azt, hogy az első perctől kormányellenes agitációra szűkítik az Európai Parlamentben eléjük táruló lehetőségeiket, nem kell a szemükre hányni. Lelkük rajta, elvégre a hazai pályán nem sikerült idejekorán megvetniük a lábukat, hátha majd kvázi emigrációból, az EP harmadik legnagyobb, a magyar kormányban ugyancsak ellenséget látó frakciójából döntik meg a rendszert. Ez sem új, továbbá a taktikázás és a szövetségesek keresése is megszokott dolog.
Ellenben a szövetségesek megválogatásában már lehetnének finnyásabbak a lila logós hölgyek; például a mai napig nem kaptunk választ azokra a kérdésekre Donáth Anna szintén momentumos kolléganőjétől, a frakció vezetőhelyettesi posztjáig feljutó Cseh Katalintól, amelyeket az ő főnöke magyarellenes múltja kapcsán tettünk fel – szóra sem méltattak minket.”