A 444 well-known gonzo journalistja és Tusványos

„Viszonylag könnyű dolga volt eddig annak, aki megpróbálta magyarra fordítani azt a szót, hogy autofelláció. Ha nem ismerte a kifejezést, felcsapta a megfelelő szótárt, és megtalálta a még rövidebb magyar megfelelőjét. Mégis, ha a 444 nevű sajtóképződményt kattintja az ember, újabb definíciót alkothat az őt ott érő élményekből.

Egyrészt, no, itt van az urbánus értelmiségi gőg, amit adott szerző kiterjeszt a szűk olvasóközönségre. Hogy kérem szépen, van egy angol kifejezés, amit ő, you know, eddig nem tudott jól elmagyarázni a parasztoknak, haha (nem nektek, kedves olvasók, ti minden bizonnyal napi szinten használtátok ippeg ezt a kifejezést), sugallva, hogy ő well-known gonzo journalist, a műveltség mércéje pedig a) az angol szleng, valamint b) erdelyip ismerete (a magyar nyelvé nem, sőt, elítélendő és fasiszta dolog ragaszkodni holmi nyelvtani szabályokhoz, valamint a karakterek sorrendjéhez).

Másrészt, a szerző szerint igen problémás/röhejes/kínos leírni, ha egy politikai tematikájú szabadegyetemen-fesztiválon az ember politikusokkal találkozik/látja őket, micsoda propaganda, mekkora nyallerkodás. Hát ha még hétköznapi emberként viselkednek, például szórakoznak, azt egy tisztességes újságíró elhallgatja, mert csak az lenne hírértékű, ha kereszttel a nyakukban vernék az asszonyt bedrogozva és bőszen migránsozva (az, hogy a felsorolt neveknél kiezte-szintű kommenteket eregető 444-hozzászólók nem találkoztak még nemzetpolitikáért felelős politikusokkal, önmagában nem gond, csak hát én sem állok neki nyünnyögni, hogy egy fellépőt sem ismerek Ozorán), vagy legalább egy vicces coubot lehetne vágni a mozdulataikból. Az persze már hírértékkel bírna, már csak azért is, mert a 444 lehozta, tehát hírértéke van, nohiszen lehozta a 444, mivel hír, hiszen az a hír, ami itt megjelenik…

Remélem, hogy amikor a 888-at vagy a riposztot kritizáljátok, azért egy percig végiggondoljátok, honnan is ered a véleménye köré tényeket görbítő, a világmagyarázatot csak magáénak vindikáló, perc alatt ítélkező, ellenvéleményt nem tűrő, sekélyes és fellengzős, pökhendi és arrogáns újságírói stílus, és amikor rájöttök, hogy tulajdonképpen tőletek, visszatértek az autofelláció eredeti jelentésének megfelelő gyakorlathoz.”