„Hétköznapi” diplomácia

„Az amerikai elnök nem eltartott kisujjal, pukedlizve kezdte meg a tárgyalásokat. A legutóbbi találkozót Kim Dzsongunnal például úgy szervezte meg, mint mások egy munka utáni sörözést: kiírta Twitterre, hogy mindjárt végez Oszakában, és szívesen összefutna régi cimborájával, Észak-Korea vezetőjével. Úgy írta le azt, hogy kezet fogna vele a két Korea közti határon, mintha csak a sarokra ugrana le egy cigiért, pedig korábban az ilyen látogatásokat mindig hatalmas szervezés előzte meg.

Az pedig, hogy utána átsétált Kimmel Észak-Korea területére, ismét rengeteg berögzült íratlan szabályt áthágott, hiszen regnáló amerikai elnök még nem lépett az ország földjére.

Ha egy klasszikus diplomatát kérdeznénk, valószínűleg finoman úgy fogalmazna, hogy az amerikai elnök módszerei szokatlanok, de ha pontos hasonlatot akarnánk keresni, talán az elefánt és a porcelánbolt esetét kellene felidéznünk. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a világpolitikában szükség volt bizonyos érinthetetlennek hitt porcelánok összetörésére. Mint amikor a nagymama féltve őrzött herendije összetörik, és kiderül, hogy csak olcsó másolat volt.

Volt persze javulás már korábban is az észak-koreai–amerikai kapcsolatokban, de ezek végül nem vezettek eredményre, és rendszerint újabb elhidegülés követte őket. Nagy kérdés, hogy Trump mennyire tudja majd eredményekre váltani sokat hangoztatott barátságát Kim Dzsongunnal, és azt a tárgyalási helyzetet, amelyet a diplomáciában váratlannak számító lépéseivel és egyszerű közvetlenségével alakított ki.”