„Ursulának szeretettel” – lecseréli eddigi emberét Macron Brüsszelben, alapos okkal
Szoros szövetségesét küldi a francia elnök Von der Leyenhez, nem is akármiért.
Első megközelítésben a liberalizmus és a környezetvédelem inkább taszítja egymást.
„A zöldek relatív sikere az Európa Parlamenti választásokon (a képviselői helyek 10%-át szerezték meg) felújított egy már régi vitát a mozgalom politikai hovatartozásáról.
Inkább baloldaliak, mint azt a legtöbb mostanáig kötött szövetségük mutatja, vagy inkább liberálisok, mint azt több régi zöld vezető (Daniel Cohn-Bendit, Pascal Canfin, Pascal Durand) felzárkózása mutatja Emmanuel Macron mellé vagy Németországban bizonyos városok koalíciós vezetése, amelyekben már együttműködik a jobboldal és a Zöldek?
Első megközelítésben a liberalizmus és a környezetvédelem inkább taszítja egymást. 2003-ban egy olyan megkerülhetetlen liberális gondolkodó, mint Milton Friedman, így foglalta össze álláspontját a kérdésről: »A környezet egy messze túlértékelt probléma. […] Szennyezünk abban a pillanatban, hogy levegőt veszünk. Nem fogjuk bezárni a gyárakat azzal az indokkal, hogy meg kell szüntetni minden szén-dioxid-kibocsátást a légkörbe. Akkor akár azonnal fel is akaszthatjuk magunkat!« Tíz évvel korábban a »Közgazdasági Nobel« egy másik kitüntetettje, Gary Becker, aki ugyancsak nagy ellensége volt az akkoriban még nem »büntető ökológiának« nevezett környezetvédelemnek, így ítélte meg a kérdést: »mind a munkajog, mind a környezetvédelem túlzott jelentőséget kapott a legtöbb fejlett országban«. És már akkoriban a következőket jósolta a jövőre nézve: »a szabadkereskedelem majd leállít bizonyos túlzásokat, és mindenkire rákényszeríti, hogy versenyképes maradjon a fejlődő országokból származó importtal szemben.«
Nagyon is érthető tehát, hogy az aggodalom bolygónk jövőjét illetően újból felértékelte a hosszú ideig mélyen elítélt és lenézett »protekcionizmust«. Franciaországban, az Európa Parlamenti választások előtt rendezett egyik vitán, a szocialista és a zöld párt vezető szószólói már követelték, ráadásul szinte azonos kifejezéseket használva, mint Marine Le Pen, hogy vezessék be »az Unió határainál a protekcionizmust«. Akkor tudjuk igazán értékelni egy ilyen esetleges irányváltás jelentőségét, ha figyelembe vesszük, hogy a szabadkereskedelem az Európai Unió történelmi alapelve, és ráadásul legerősebb államának, Németországnak a gazdasági éltető eleme.”