„Lehet, hogy sokan már elátkoztak, de a vallás számomra egy életérzés, amely cselekedeteinknek a ki nem kényszerített megnyilvánulása – nem pedig szigorú kötelességtudat, ahol megmondott tevékenységek és szabályok szerint kell élni életünket, például az étkezés előtti imádságokkal.
Hogy mit is jelent ez? Ha például fontosnak tartod a barátságot, akkor biztos vagyok benne, hogy nem fogod csak úgy eldobni egy kisebb-nagyobb csetepaté miatt, hiszen nemcsak a gondtalan, de a nehezebb időkben is ki szeretnél tartani a másik mellett. Ha számodra fontos a becsületesség, akkor hidd el, nem fogsz másokat becsapni. Ha szeretsz másokon segíteni, akkor nem tartod számon, hogy kinek, hányszor, miben segédkeztél, hanem örömmel és elégedettséggel tölt el a tudat. Ha számodra valóban fontos a másik ember tisztelete és elfogadása, akkor nem idiótázod le még magadban sem (!) a másikat, ha véleménye, nézete szöges ellentétben áll a tieddel. Sorolhatnám még az ezzel kapcsolatos gondolatokat, de szerintem ennyiből is bőven kiszűrhető volt a lényeg.
Úgy hiszem, elsősorban ezekről kellene beszélni, amikor a vallás, mint téma előjön – nem pedig az imádságokról, a templomokról, és kőbe vésett kötelességekről, istentiszteletekről.”