Homályban a lejárató akciók megrendelői

„»Tanulmányozd a múltat,
ha meg akarod érteni a jövőt!«
(Konfuciusz)

Ez a bölcsesség jutott az eszembe, amikor nagyon hasonló jegyeket mutató lejáratási akciók történtek az elmúlt időszakban. A célszemélyek minden esetben konzervatív, bevándorlást ellenző politikusok voltak. A felhasznált negatív szereplő pedig mindig Oroszország, az orosz titkosszolgálatok, illetve Vlagyimir Putyin elnök volt.

Időrendben az első Donald Trump ellen indult, még az elnökválasztási kampány alatt. Ebben Trump orosz üzleti kapcsolatait kezdte az amerikai média úgy tálalni, hogy minimum a korrupció lehetősége sejlett fel, de már akkor meglebegtették az orosz titkosszolgálati kapcsolat eshetőségét is. Majd a váratlan győzelem után már nem az elnököt, hanem legbelső tanácsadóit, élükön vejét, Jared Kushnert támadták meg. Nem véletlenül állították Kushnert a támadások célkeresztjébe. Ő dolgozta ki a sikeres kampány stratégiáját, ő volt az elnök legbelső bizalmi embere. »Úgy érti az online világot, ahogy a tradicionális médiaguruk sosem fogják« – mondta róla Eric Schmidt, a Google volt vezérigazgatója. Henry Kissinger szerint „Jared Kushner lesz az az ember, akiben intuitíve és strukturálisan is a legjobban fog bízni az elnök”. A média lépésről lépésre szivárogtatta azokat az információkat, amelyek az állítólagos orosz kapcsolatai miatt ellehetetlenítették az elnök mellett kulcspozíciót elfoglaló férfit. Ezután még évekig melegen tartották az orosz szálat, amit a ­Mueller-bizottság sem tudott érdemben bizonyítani.

A második művelet már Európában zajlott. Az osztrák Szabadságpárt vezetője, a bevándorlás ellen radikálisan fellépő Heinz-Christian Strache sétált be óvatlanul az előre felállított csapdába. Az osztrák és a német sajtó szivárogtatta ki a felvételeket egy ibizai nyaraláson folytatott beszélgetésről, ahol egy állítólagos orosz milliárdosnő tett nehezen visszautasítható ajánlatot politikai támogatás fejében. Strache és bizalmasai nem érzékelték a veszélyt, és bedőltek a provokációnak, aminek következtében a politikus lemondásra kényszerült. De pártját nem sikerült érdemben meggyengíteni az uniós választásokra időzített botránnyal.

A harmadik történet néhány hete zajlott Olaszországban. A szintén radikális bevándorlásellenes Liga vezetőjét, Matteo Salvini belügyminisztert támadták meg szintén egyik legbelső bizalmasán keresztül. Az olasz sajtó már februárban megszellőztette, hogy Gianluca Savoini egy titkos hangfelvétel szerint két ismeretlen olasz és három ugyancsak ismeretlen orosz férfival több tíz millió eurós korrupciós ügyről beszélgetett, amire állítólag Moszkvában került sor. A Buzzfeed amerikai hírportál néhány napja már azzal vádolta meg a Ligát, hogy illegális pénzügyi támogatásról tárgyalt az oroszokkal. A három ügyben a hasonlóságok jól tetten érhetők, ami azt is jelentheti, hogy azonos agyközpont dolgozta ki őket, egyező sémák alapján építve fel a célszemélyek megbuktatását, vagy legalább közvetlen környezetük lejáratásán keresztüli meggyengítésüket.”