Egy elszalasztott esély?

„Tudom, hogy a hivatalos tudósok is hozzám hasonló felháborodást éreznek azzal kapcsolatban, hogy miközben a kormány épp az autonómia utolsó diaszpóráit is kíméletlenül maga alá gyűri, állami pénzen gründolt színvonaltalan udvari tudományra költ beláthatatlan összegeket. Biztosra veszem azt is, hogy a többség nagyobb kutatói autonómiát akar és olyan körülményeket, amik a nemzetközi színvonalú (társadalom)tudományos munkát a legmagasabb szinten elősegítik.

Ezenfelül biztosra veszem azt is, hogy sokan vannak olyanok, akiknek a jelenlegi intézményes tudományos rendszer kisebb-nagyobb mértékű sérülést, ad absurdum traumát okozott, pl. mert aránytalan mértékű adminisztratív munkákkal használta ki, terhelte le, nem segítette a szakmai előmenetelét, arra érdemteleneket honorált státusszal, ösztöndíjjal, kitüntetéssel, vagy mert kvázi képen röhögték, mikor egy állásinterjún azt hangsúlyozta, hogy kutatói és publikációs kiválósággal (tehát nem aránytalan mennyiségű adminisztrációs bedolgozással) tervezi öregbíteni az őt alkalmazó intézmény hírnevét. Végül csak remélni tudom, hogy a többség is úgy gondolja, a Magyar Tudományos Akadémián olyan kutatói kiválóságoknak van helyük, akik szerint, ha nem lehet autonóm kutatást végezni, akkor egyáltalán nem is érdemes.”