Disznóölő késsel ment rabolni, a nyugdíjas házaspár fém felmosónyéllel verte meg
Azt hitte, könnyű dolga lesz. Rosszul hitte.
Minden nemzet történelmi túlélésének a férfiasság az alapfeltétele.
„A fehér férfi már nem képes megvédeni önmagát és családját a „migráns” fedőnevű idegen gyarmatosítóktól, mert a kultúrmarxista társadalommérnökség 75 éve tartó szüntelen agymosása mára csaknem teljesen devirilizálta. Az intézményesített homofília, a női álemancipáció feminista hulláma, a nagycsalád ideológiai elutasítása, a natalitás összeomlása, a néger ad nauseam idealizálása, a rasszkeveredés gátlástalan reklámozása, a harcias értékek elvetése, az erő és a hatalom esztétikájának gyűlölete és az általános gyávaság a folyamat csupán néhány jellemző tünete.
Szembesülve az agresszív férfiasságot mindenek fölé helyező iszlámmal, a fehér férfiak morálisan lefegyverzettnek és komplexusosnak érzik magukat, hiszen korszakunk egész koncepciója, amely a törvényhozótól, a közoktatástól, az egyháztól és a médiától ered, a „fasiszta brutalitással” azonosított maradék férfiasság felszámolására törekszik. Ezzel szemben a devirilizáció úgymond a kifinomult erkölcsök, a civilizáltság és a polgári lét jele lenne, egy olyan társadalom képmutató diskurzusaként, amely egyre mélyebbre süllyed a hedonizmusba, a dekadenciába és a zsarnokságba. A narcisztikus individualizmushoz és a (vér)közösségi érzés elvesztéséhez is kötődő általános és egyre fokozódó férfiatlanodás megbénítja a bevándorló megszállókkal és őshonos kollaboránsaikkal szembeni ellenállást, ugyanakkor megmagyarázza a migránsbűnözés elleni erőtlen fellépést, a fehérek etnikai szolidaritásának hiányát a színes bőrűekkel szemben és a tőlük való patologikus rettegésüket. Márpedig minden nemzet történelmi túlélésének a férfiasság az alapfeltétele.”