A brit örökség harca a modern Kínával – Hongkong a szabadságért énekel, a világ pedig hallgat

„Eleinte minden szépen ment. Hongkong gazdaságának jót tett a kínai pénz. A gazdasági előnyök egy ideig elfeledtették a többi megvalósulatlan ígéretet. Az egyik pekingi ígéret az volt, hogy bevezetik a közvetlen demokráciát és nem a kínai központi kormány által befolyásolt választási bizottság fogja kinevezni a terület főminiszterét.

Először úgy volt,hogy 2007-ben lesznek az első választások, aztán az időpont 2012-re változott, majd 2017-re. Talán naivitás volt azt várni, hogy a világ legerősebb diktatúrája majd biztosítani fogja a szabadságot és demokráciát egy kénye kedvétől függő területnek.

Ráadásul Kína elkezdte feszegetni a megegyezés határait, egyre inkább belefolyt az elvileg független gazdasági rendszerbe, és a vezető főminiszteri pozíciót csak a rezsimmel baráti személynek engedte elfoglalni.

A The Guardiannek nyilatkozó hongkongiak szerint az évek során a britek által megteremtett szabad sajtó önmagát kezdte cenzúrázni. A mindig gondokat okozó lakhatás pedig még nehezebbé vált, mikor a kínai vállalkozók elkezdték természetellenesen magasan tartani a lakások árát. Ez váltotta ki a 2014-es Esernyős forradalmat is. Akkor Hongkong azért vonult utcára, mert Kína visszavonta a választójog kiterjesztésének ígéretét.

A tüntetéseknek végül a könnygáz, a letartóztatások és a kilátástalanság vetett véget. De az elégedetlenség és a demokrácia iránti vágy nem múlt el a tüntetések elfojtásával. Idén júniusban kezdődött elölről az egész.

Június elején több mint egymillió ember vonult az utcára, hogy tiltakozzon egy új kiadatási törvény ellen. A rendelkezés lehetővé tenné, hogy bűnözőket és politikai szökevényeket adjon ki Hongkong Kínának. A területen brit minta alapján működő polgárjog és büntetőjog van érvényben, ami sokkal liberálisabb, mint Kína önkényes törvényei. A Kínának való kiadatás egy hongkongi számára egyenlő a teljes jogfosztással.”