Humanizmus: cél vagy eszköz?

„»A Mozgalom mindez és sokkal több. A „Földet emberivé tenni” ideáljának gyakorlati kifejeződése, és az a törekvés, hogy egy egyetemes emberi nemzet felé közelítsünk. Egy új kultúra magja ebben a civilizációban, mely globálissá válik, és amelynek meg kell változtatnia az irányát, elfogadva és értékelve a sokszínűséget, egyenlő jogokat és azonos lehetőségeket biztosítva minden emberi lény számára – azért a méltóságért, amit megérdemel, annál az egyszerű ténynél fogva, hogy megszületett.«

Silo szerint tehát a terv a Föld emberivé tétele, a fizikai fájdalom és a szellemi szenvedés megszüntetése, feloldva az embert abból az állapotból, hogy mások szándékának eszköze legyen. 

Azt gondolhatnánk, hogy a humanitárius értékek – ha csak a Silotól fentebb idézettekre gondolunk – közel állnak a kereszténységhez vagy azokhoz a vallásokhoz, amelyek tanítása az emberek iránti szeretetre, könyörületességre és segítségnyújtásra, az Isten előtti egyenlőségre hívják fel a figyelmet. Azonban ez nem így van. Éppen a humanizmus emberközpontúsága az, amely napjainkra az ateizmushoz és a világi racionalizmushoz kapcsolja inkább az irányzatot a keresztény megközelítés háttérbe szorítása mellett.

E szerint az ember elsőbbséget élvez a társadalom, a történelem és a kultúra értelmezésében is. Láthatjuk, hogy mennyire különbözik e felfogás a teremtésvédelem vagy akár az életvédelem elgondolásától, hiszen az embert hatalommal ruházza fel a teremtett világ használatára és birtoklására. Sőt, vannak olyan szerveződések, amelyek kifejezetten keresztényellenesen tevékenykednek: az Amerikai Humanista Szövetség nevű civil szervezet épp a napokban kezdeményezte egy, az első világháború elesett katonáiról megemlékező kereszt lebontását. Az érvelés szerint a kereszt törvénytelenül támogatja a kereszténységet.”