Grósz Károly és csapata el volt tájolódva

„Grósz Károly még májusban is azt nyilatkozta a New York Timesnak, hogy az ellenzéknek nincs igazi programja, ezért az MSZMP nem is tudná kinek átadni a hatalmat. Hozzátette: legjobb esetben hat évvel később tarthatók meg az első választások. Mit szóltak ehhez önök?

Hogy finoman fogalmazzak, Grósz Károly és csapata történelmileg el volt tájolódva. Mihail Gorbacsov szovjet államfő–pártfőtitkár már 1988-ban elárulta, hogy ki fogja vonni a szovjet csapatokat az országból, csak mi ezt nem kommunikáltuk. Egy évvel később Gorbacsov és George Bush, az Egyesült Államok elnöke Máltán kijelentette: szabad folyást engednek a közép- és kelet-európai változásoknak. A szovjetek már régen nem voltak abban a helyzetben, hogy beavatkozzanak. Vagy vegyük az 1989-es évet, mi volt jellemző? Temetés és tárgyalás. Eltemettük Nagy Imrét és mártírtársait, Kádár Jánost, vagyis eltemettük a múltat, és tárgyaltunk a jövőről. Ne felejtsük el azt sem, hogy átengedtük Ausztriába az NDK-s turistákat, elősegítve a német újraegyesítést, aminek belpolitikai hatása is volt. Mindezek mutatják, mekkora változások következtek be akkoriban Magyarországon.

Június 13-án az MSZMP milyen célokkal ült tárgyalni az ellenzék képviselőivel a Nemzeti Kerekasztalhoz?

Azt szerettük volna elérni, hogy készítsük elő a rendszerváltoztatás törvényes alapjait, és jussunk el a szabad választásokig. A Nemzeti Kerekasztal lényegében betöltötte egy alkotmányozó nemzetgyűlés szerepét. Amit a tárgyalások során elfogadtak mint törvényjavaslatot, azt a régi parlament elé terjesztettük, amely elfogadta a törvényeket. Nem álltak ellen, belátták, hogy e jogszabályokat meg kell szavazniuk, még ha a háromnegyedük MSZMP-tag is volt. Az új alkotmányra a jogászok azt mondták, az felér egy rendszerváltozással, ami nem sokkal később be is következett, 1990. március–áprilisban megtartották az első szabad választásokat. A rendszerváltoztatás az akkori mérvadó politikai erők és a köréjük csoportosult jogászok, tudósok összességének az érdeme, az ő megállapodásuk következtében jöhetett létre, így azt nem sajátíthatja ki magának egyetlen politikai erő sem.

Mikor körvonalazódott először a hatalom és az ellenzék megállapodásának lehetősége?

Ha jól emlékszem, már június 10-én egyezség született a két fél között arról, hogy megkezdődhetnek a tárgyalások a parlamentben. Abban mindenki egyetértett, hogy szabad, demokratikus választásokra van szükség, de sok egyéb kérdésben még az ellenzék sem volt közös nevezőn. A Független Jogász Fórum és a kormány szakértői kidolgozták a sarkalatos törvényeket, az új alkotmány alapjait, amit mi az 1985-ben választott parlament elé terjesztettünk. Ez az Országgyűlés összetételében már más volt, mint a korábbiak a többes választásnak köszönhetően. A padsorokban hét ellenzéki képviselő ült, többek között Tamás Gáspár Miklós vagy Király Zoltán. Az Országgyűlést nemzeti összhang jellemezte, nemzeti többségi akarat alakult ki a tekintetben, hogy fordulat kell, rendszerváltozás, reformok, mégpedig alkotmányos, békés úton. Hiába ijesztgette akkor már Grósz fehérterrorral a párttagságot.”