Ki a napfényre!

2019. június 11. 11:26

A lezárni-továbblépni kettősség csak akkor ér valamit, ha újabb feladatok, kihívások érkeznek az életünkbe.

2019. június 11. 11:26
Szentesi Zöldi László
Demokrata

„Tehát lezárás és továbblépés: ezt szokták javasolni a pszichiáterek, és igazuk van. Az elmulasztott lehetőségektől, sérelmektől, egyszóval a múltbéli eseményektől, amelyek a leggyakrabban emésztik az embert, szükségszerű véglegesen búcsút vennünk, mert akadályozzák a továbblépést. A nemzet életében ugyanígy áll a helyzet: ha állandóan felidézzük a száz évvel ezelőtt történteket, ha jelen idejű problémává tesszük, akkor az új, felnövekvő nemzedékekre terheljük a megváltoztathatatlan múltat. A problémahalmaz, amellyel már az akkor élők sem tudtak megbirkózni, súlyos tehertételként nehezedik rá a magyar XXI. századra. Megbénítja a magyar önszerveződést határon innen és túl, elodázza a korszerű gondolatok cselekvésre váltását.

Lélektani alapvetés az is, hogy a lezárni-továbblépni kettősség csak akkor ér valamit, ha újabb feladatok, kihívások érkeznek az életünkbe. Nos, tennivaló éppen akad bőséggel. Jelen idejű magyarnak lenni, egyúttal a jövőbe tekinteni – csak a legkiválóbbak adottsága. Mégis muszáj Széchenyi Istvánhoz, Bethlen Istvánhoz, Orbán Viktorhoz hasonlóan a létező mezőben mozogni, a valóságos feladatokra, a cselekvésre összpontosítani az önsorsrontó tépelődés helyett. És ez még akkor is így van, ha az össznépi depressziót mi sokszor tőrőlmetszett magyar örökségnek érezzük: valójában ki kell lépnünk a nemzet nagy klinikájából a napfényre, új példákat, új modelleket kell keresnünk, ha meg akarjuk érteni a korunkat, amelyben élünk, amelyben működünk.

Ennyi volna hát a teendő Trianon ellen. Magyarságunk nem csorbul, nem siklik ki, mindössze derűsebb, bizakodóbb és bátrabb lesz a szükséges korrekció után. Ennyit igazán megtehetünk az újabb száz esztendő reményében.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kunfia
2019. június 11. 16:37
"Tehát lezárás és továbblépés: ezt szokták javasolni a pszichiáterek, " Ezt mondták neked?És miért nem hallgattál rájuk?
gallfec
2019. június 11. 14:08
Erre az " tőrőlmetszett magyar örökségnek érzett önsorsrontás' -ra reflektálva mondanám, hogy ez úgy gyógyul, ha észrevesszük ' súlyos sorsunkon tépelődvén ' azokat az embereket, akiknek sorsát a magunkéval együtt szintén leromboljuk. ( Magyarul : kerüljük az önzést a nagy önsorsrontás közepette. Kisgyerekkorom óta gyanús nekem ez az önsorsrontás...A magyar nagyromantika ( Vörösmarty kora ) találta ki. Mehetne már a fenébe. Sok esetben, aki ' önsorsront, sok más körülötte élő sorsát még inkább elrontja. ) A magyar bizony nem ilyen. Legalábbis a romantika koráig nem volt ilyen.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!