Egy konferencián a következő hangzott el: „A közeljövőben robbanásszerűen tűnik majd el a rendelőkből a gyermek háziorvosok 15-20 százaléka, hiszen a kollégák fele elmúlt hatvan éves, húsz százalékuk pedig a nyugdíjkorhatár felett dolgozik.” De nincs gyermekpszichiáter, nőgyógyász, urológus, bőrgyógyász, védőnő sem a területen. Főleg vidéken, ahol a felnőtt ellátásába szorultak be a gyerekek. Ahol a felnőtt nyavalyákhoz értő családorvos ijedtében még a meleg okozta nyaki pöttyökkel is beküldi a kis pácienst a kórházba.
Ezért hát megtelnek a gyermekosztályok. Pedig a gyermekbeteg nem való kórházba, csak kivételesen, akkor viszont a sürgősségire, a traumatológiára. A súlyos vagy különleges betegségben szenvedőket a kivizsgálás és gyors gyógyítás után otthon, vagy annak közelében kellene felügyelni. Szakemberekkel, szakhálózattal. Ami persze védőnők, gyerekorvosok, szakdolgozók nélkül nem megy.
Magyarországon a gyermekápolónő képzés egy megtűrt specializáció. Kitűnő új szakkönyve majd 17 ezer forintba kerül. A bruttó 140 ezres fizetéssel rendelkező ápoló számára elérhetetlen. A tankönyv szerint a gyógyító team megosztja a felelősséget a gyermek ápolása során a családdal, „a szülőkkel, beleértve az azonos neműeket, a testvérekkel, bárkivel, aki fontos a gyermek számára.” A nemzetközi szakirodalom nyomán írt szakkönyv írói nem tették hozzá, hogy csak éppen nem Magyarországon. Hiszen itt Kövér házelnök úr nemrégiben azt mondta, „az azonos neműek örökbefogadása mellett való érvelés nagyjából azon a szinten van, mintha valaki a pedofíliát pártolná.” Ez csak egy beugratós vizsgakérdés volt, elnök úr? A homoszexuális pár által nevelt csecsemőt azért a kórházban még meg lehet látogatni?”