Balliberális függetlenek

„A rendszerváltozás egyik nagy eseményének, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 30. évfordulója – mint a kerek évfordulók általában – jó alkalmat teremt a visszatekintésre, s egyben bizonyos illúziók, berögződött téveszmék, sziklaszilárdnak látszó tabuk döntögetésére is. Hazánkban nagyjából a rendszerváltozással egy időben megjelentek a közéletben bizonyos jelzők, jelzős szerkezetek. A független, az objektív, a tényeken alapuló, a szakmai, és a szakértői titulusok, mint minősítő jelzők, széles körben kezdtek elterjedni, különösen bizonyos tudományágakban, valamint a média területén.

Ma már, három évtized elteltével ki kell mondanunk, hogy ezek a jelzők nem szolgáltak más célt, mint az egykori állampárt kiszolgálóinak túlélését, és az újonnan létrejövő demokratikus rendszerbe történő integrálásuk legalizálását. Mert hiszen, ha sikerült elterjeszteni bizonyos újságírókról, kutatókról, filozófusokról, történészekről, közgazdászokról és ki tudja még, ki mindenkiről, hogy az illető független és pártatlan, az általuk írt cikk, tanulmány, vagy éppen tudományos értekezés pedig tényeken alapuló és objektív, akkor onnantól kezdve könnyű lett elérni azt is, hogy ugyanazok tetszeleghessenek a »megmondóemberek« szerepkörében, akik már a rendszerváltozás előtt is »megmondóemberek« lehettek.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy kéz, kezet mos, ami itt úgy jelenült meg, hogy az a politikai erőtér, amely segítette ezen kör túlélését és korábbi privilegizált helyzetének megőrzését, értelemszerűen lekötelezetté is tette ennek a körnek a tagjait. Ezek a személyek most is sok helyütt jelen vannak, s minden aktuális esetben igazolják, hogy állítólagos függetlenségük csak mesebeszéd, valójában a három évtizede tartó leköteleződésük ma is tart, sőt, erősebb, mint valaha, hiszen nemcsak a régmúlt, de a mögöttünk hagyott három évtized közös csónakban evezése is összeköti immár ezeket a személyeket az őket eddig kitartó politikai erőtérrel.

Vegyünk két, a közelmúltból származó példát.

A balliberális médiában dolgozó újságíró-kollégák rendszerint hangoztatják, hogy függetlenek, pártatlanok, nem tartoznak sehová, tevékenységükkel kizárólag az újságírói objektivitást igyekeznek szolgálni. Ezek azok a kollégák, akik – ahol csak lehet – megszólják a nemzeti oldalon tevékenykedő, és magukat objektívnek sosem nevező, nemzeti elkötelezettségüket vállaló munkatársaikat. Ha közülük valaki politikai pályára »téved« – akadt ilyen az elmúlt időszakban, Pálffy Istvántól kezdve Rákay Philip-en át egészen Menczer Tamásig –, arról alaposan leszedik a keresztvizet... Ugyanez a kör – minő érdekesség – most mélyen hallgat Kálmán Olga DK-s főpolgármesteri és Pikó András összellenzéki kerületi polgármesteri jelöltsége kapcsán. Sehol nem olvasni a baloldali média véleményrovataiban, hogy ez azért nem szerencsés, hogy ezzel esetleg új fényben tűnhet fel a két zsurnaliszta korábbi, objektívnek mondott ténykedése, s ami ennél is lényegesebb: hogy ezek után bizony már nem igazán lesz számukra visszaút a médiába, legalábbis oly’ módon semmiképp sem, hogy objektívnek és függetlennek mondhassák magukat...”