Én is csak egy ember vagyok, küzdök, mint disznó a tükörjégen

„Mielőtt megkérdezném, hogyan lettél vlogger pap, arról mesélj, hogyan lettél pap.

10 éves procedúra volt, mire letisztázódott bennem. 16 évesen jött először a gondolat, de mint minden 16 éves, akkor inkább taekwondóztam és szerelmes verseket írtam. Világi szakmát választottam, magyart és kommunikációt tanultam az egyetemen, tanárként helyezkedtem el. Mindenem megvolt: barátnő, kocsi, munka, állás. Elérkeztem az életemnek ahhoz a szakaszához, amikor dönteni kell. A következő lépés az lett volna, hogy megkérem a barátnőm kezét és jönnek a gyerekek. Amikor komolyan feltettem magamnak a kérdést, hogy mit akarok, Istent választottam. Olyan ez, mint egy nagyon erős belső hívás, nem olyan, mint amikor azt érzed, milyen jólesne egy nutellás palacsinta. Minden ember keresi, hogy miért született a világra, hogyan tudnának kiteljesedni az életükben. Én így.

Mikor váltál vloggerré?

A keresztény ifjúsághoz szóló 777 blognál voltam újságíró, a főszerkesztővel beszélgetve jött az ötlet, hogy miért ne csinálhatnánk videókat, amik aztán váratlanul sikeresek lettek. A keresztény közegben nem nagyon van, aki ilyesmit csinál, pedig a fiatal keresztények is pontosan olyanok, mint a többi fiatal: tele vannak kérdésekkel.

Videóidban a fiatal hívők kérdéseit szeretnéd megválaszolni, vagy van más célod is?

Az egyik legfőbb motivációm az, hogy szeretem csinálni, a másik meg természetesen az, hogy a fő evangéliumi gondolatokat célba juttassam, picit formáljam az emberek egyházról alkotott képét. Jézus azt mondta, menjetek el az egész világba, hirdessétek az evangéliumot. Ma már az internet a világ szerves része, ott is megszólíthatónak kell lennünk.

Ezek szerint a te látásmódodban belefér, hogy egy pap politizáljon?

Régen sokkal többet politizáltam ennél, többen mondták, hogy ez már sok, talán igazuk is volt. Nem biztos, hogy jó politizálni, főleg Magyarországon, ahol ennyire megosztott a közélet. Egy papnak mindig univerzálisnak kell lennie, mindenkihez kell szólnunk, nemcsak a jobboldaliakhoz, hanem a balosokhoz is. Viszont vagyok annyira ember, hogy nem tűrhettem szó nélkül az utóbbi évek néhány történését.

Miért ilyen nehéz szembenézni a hibáinkkal?

Az Így neveld a sárkányod!-at láttad? A történetben egy szigetet megtámadják a sárkányok, amiket az emberek megpróbálnak megölni, hogy megvédjék magukat. Az egyikük egyszerűen képtelen rá, helyette megszelídíti, a példáján felbuzdulva végül a többiek is így tesznek. Ha a félelmeinkkel nem tudunk szembenézni, pusztítanak, de ha közel megyünk hozzájuk, meg akarjuk őket ismerni, meg is tudjuk őket szelídíteni. Ha szembenézünk a félelmeinkkel, csakis jól jöhetünk ki belőle.