Lelke van. Alkalmatlan

„Magyarországgal ellentétben valóban léteznek országok, ahol a mentális betegség egyáltalán nem magánügy, feltétele mondjuk közhivatal vállalásának. Természetesen itthon is lelki-fizikai egészség függvénye számtalan munkaterület. A legnagyobb jóindulattal gondoljuk azt, hogy megbízható szakmai grémiumok és felkészült üzemorvosok döntenek arról, hogy valaki sofőr, pedagógus vagy szalag melletti munkás lehet-e, és társai. Az egyéni boldoguláson és egészség fontosságán túllépve, abszolút közérdek, hogy ne történjenek üzemi és más nagy horderejű balesetek.

Ahogy az is a közérdek kategóriába tartozik, hogy a nyilvános térben igenis beszélünk-e a nehézségeinkről, az össztársadalmi lelki nyomorról. Ehhez képest valljuk be, mindig is kiválóan elnevetgéltünk azon, valahol még virtusnak is tartottuk, hogy volt egy feltűnően alkoholista miniszterelnökünk. Bezzeg, ha a kolléga bevallja, szenved attól, hogy nem tudja letenni a poharat, ezért bevonulna az elvonóra, akkor miniszterelnöknek már alkalmatlan? Inkább nem pont az alkalmas bármiféle felelős közéleti feladat ellátására, aki rendelkezik annyi műveltséggel és önkritikával, hogy tudja, mi minden tartozik a fizikai-mentális egészség körébe? Illetve hol van az a pont, ahol már probléma van, tud korrigálni, és nem fél segítséget kérni?

Az pedig külön probléma, ha a politikai támadások eszközévé tesszük a másik vélt vagy vállalt lelki, mentális problémáit. Leginkább azért, mert őrületesen nagy képmutatás. Az tényleg nettó pszichopata, aki időnként nem sírja tele a kispárnát, és nem áll a kis remegő lelkével bizonyos helyzetekben, ha más nem, a hálószobában, egy kórházi ágyon vagy a ravatalozóban. Ráadásul ezt még le is tagadja. Miközben az igazi összefogást és szolidaritást az jelentené, ha jóval több emberarcúság, őszinteség és önkritika élne a közéletben. Mert igazán nyert ügye annak lenne, aki végre zászlajára tűzné, hogy meggyógyítja egy olyan ország lelkét, ahol szinte mindenki esik egymás torkának, gyűlölködik, a másikon vezeti le a frusztrációt, mert úgy érzi, a problémáit képtelen egyedül megoldani.”