Nagy Imrére emlékezve

„Volt egy ember. Hitte, hogy erővel, erőszakkal egyenlővé tehetünk mindenkit. A nemesnek tartott gondolat engedélyezte az egyik halálát a másik életéért. Nyomorultsággal a nyomorultság ellen, mert ez volt az ára a világ megforgatásának. 

Az ember szembenézett önmagával. Kinek hős, kinek áruló lett. Mert elfogadta, hogy szabadság nélkül nincs egyenlőség. 

A felismerésnek halál lett a jutalma. Kiszabadult saját börtönéből, hogy vesztőhelyen végezze. Poklolra ment, hogy csillag legyen. 
Fénye halvány. 

Hazug szónok csalja a hazugság csapdájába történelmivé vált személyes igazságát. 

Ünnep helyett hunyorgó gyász. Az erkölcstelenség köde mögött sejlik a szabadság sugara. 

Ő maradni fog átbotladozva a jelen csúfságán. Az új öregember meg semmivé válik. Mert a hazugságot porrá szitálja a szabadságvágy gránitszilárd vágya.”