Tájkép csata után

„Bár vannak változások, de az a nagy áttörés, amely az erre épülő elbeszélési módot általánossá tehette volna Európában, most még nem ment végbe. Az előttünk álló évek során tehát minden eddiginél jobban elmélyül majd a narratívák háborúja. Az uralkodó beszédmódot minden áron megőrizni akaró erők ma mindhárom nagy pártcsaládban (néppárti, szocialista, liberális) többségben vannak, és ők várhatóan mindent meg fognak tenni azért, hogy semmiképpen ne alakulhasson ki, de legalábbis ne válhasson uralkodóvá a lázadás egységes elbeszélési módja. A »lázadók« pedig, bár most már sokkal többen lesznek, mint eddig, még mindig nem lesznek elég sokan, és főként nem lesznek abban a helyzetben, hogy elbeszélési módjuk eléggé egységes és világos legyen ahhoz, hogy az áttörés végbemehessen.

Mindez különösen a mégiscsak meghatározó jelentőségű Németországban érzékelhető leginkább. A német választópolgárok többsége láthatólag változatlanul nem tud, akar, mer (»tudjuk, merjük, tesszük«) szembenézni végzetes történelmi helyzetével. Talán azért, mert »kollektív tudatalattijában« még mindig az a végzetes tévhit uralkodik, hogy, ha minden önazonosságát feladva engedelmesen belesimul a liberális demokrácia globális diktatúrájába és vígan dagonyázik tovább a multikulturalizmus híg moslékában, akkor a »gazda« megkegyelmez neki. A »sertés elvtársak, szavazzatok a böllérre« megalkuvása egyelőre még meghatározónak bizonyult, kérdés meddig, hiszen a »negyedik német birodalom« egyre brutálisabb megalázása, stratégiai érdekeivel való szembefordítása napi rutinná vált.

És, hogy végül a magyar fejleményekről is szóljunk, a 2010 óta zajló szellemi ébredés folytatódott, a Fidesz elbeszélési módja meghatározó, tartós fölénye meggyőző erejű. Az önmagát önként kivégző Jobbik, MSZP és főként LMP agóniája a végső fázisba jutott, és a »karizmatikus vezér« mitológiájának paródiájaként tételezhető DK képes volt felszívni a többiek maradványait. Ami az átrendeződésben igazán fontos, az az, hogy újabb fázisába lépett a New SZDSZ felépítése. A Momentum most még nem jelent semmilyen komoly veszélyt, de a jakobinus, majd a bolsevik álruhája után a »reformer« mezt magára öltő SZDSZ iszonyú pusztító munkájából tanulni kellene. Már persze, ha el akarjuk kerülni azt, hogy az SZDSZ egy minden eddiginél pusztítóbb változatát emelje maga fölé a nemzet, ahogy azt 1990-ben egyszer már megtette.”