Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt képviselője szerint „a Srí Lankán történt terrortámadás kapcsán a magyar kormány nemes egyszerűséggel történelmi bűnt követett el, amikor mások fájdalmát, több százak halálát, több száz sebesült és több ezer hozzátartozó, valamint más érintettek fájdalmát arra használta, hogy a keresztényüldözést hangsúlyozza”. Mi több, „emberek léteznek, akiknek fontos az élete és a méltósága”.
Nem pontosan értem,
hogyan lehet a keresztényüldözés hangsúlyozásával „történelmi bűnt” elkövetni olyankor, amikor épp keresztényeket üldöznek.
Ha a húszikat üldözik Jemenben, akkor a húsziüldözést szoktuk hangsúlyozni, nem pedig az általános emberi szenvedést. Ha muszlimokat vagy buddhistákat üldöznek valahol, akkor a muszlimok, illetve buddhisták üldözését szoktuk elítélni, nem pusztán általában az üldözést. Ha az árvíz kiönti házukból a burmaiakat, a házukból kiöntött burmaiakkal vállalunk szolidaritást, ha a kínai kormány nekimegy az ujguroknak és tibetieknek, akkor az ujgurokkal és tibetiekkel.
Minden esetben a konkrét érintettekkel szokás szolidaritást vállalni és a konkrét jelenséget szokás elítélni – kivéve, ha liberálisok vagyunk és keresztényekről vagy magyarokról van szó? Olyankor ugye az a kifogás, hogy micsoda önkényes dolog kiemelni a magyarok diszkriminációját vagy keresztények üldözését a többi, kisebb vagy nagyobb hátrányt szenvedő népcsoport, vallás közül. Ilyenkor hirtelen mindenkit fel szokás sorolni liberáliséknál,
nehogy csorbát szenvedjen az Egyenlőség.
Senkit nem sért, ha az épp üldözést szenvedőkkel vállalunk szolidaritást konkrétan, és joga van bárkinek azt a szenvedő csoportot, embert támogatni, aki hozzá valamilyen módon – rokonság, nemzet, vallás, kultúra – közelebb áll. Egy muszlim ország kormánya részéről teljesen jogos előnyben részesíteni a világ valamely táján üldözött muszlim kisebbséget, amikor arról kell döntenie, kit támogat.
Egy nyugati, keresztény kultúrkörben kormányzó kormány részéről, mint a magyar, ugyanakkor teljesen jogos több figyelemben részesíteni a külhoni magyarokat, mint egy dél-amerikai vagy kelet-ázsiai etnikumot; és ugyanennyire jogos az üldözött keresztényekre koncentrálniuk más vallásúakkal szemben. A szolidaritásvállalásnak is megvan, meg kell, hogy legyen a maga (sor)rendje.