Elviselhetetlen zöldfogyatkozás – Puzsér Róbert főpolgármester-jelölti munkaterve

„A rendszerváltás óta temérdek pénz özönlött a fővárosba. Nem kevesebb, mint amennyiből a millennium idején felépült. Most ez a pénz úgyszólván lakhatatlanná tette a várost. Sivár irodanegyedek, lakóparknak csúfolt kaszárnyák és a hagyományos városközpontokat tönkretevő plázák épültek belőle. A város arculatát hegekként csúfítják el a foghíjtelkekre felhúzott acél-üveg irodaépületek. A politikai rögeszmék és üzleti érdekek házasságából olyan fejlesztési döntések születtek, mint legrégebbi közparkunk, a Városliget beépítése, kormányzati negyed a budai Várban, kihasználhatatlan uszodakombinát egy strand zöldterületén, a világörökségként védett budai panorámába belerondító toronyház – a sor pedig vég nélkül folytatható. A város vezetői tehetetlenül asszisztálnak a fejük felett hozott döntésekhez, a jogszabályok kijátszásához, a rendezési tervek semmibe vételéhez.

Adjuk vissza a túlépített, szmogban fuldokló várost a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak! Az ingatlanspekulációvá züllesztett várospolitikát pedig adjuk vissza a polgártársaik bizalmát élvező embereknek! Vállaljunk végre felelősséget a környékünk, a kerületünk és a városunk jövőjéért!

1. Adjuk vissza Budapestet a gyalogosoknak!
Budapest Európa egyik legszennyezettebb levegőjű metropolisza. A szén-dioxidot megkötő, oxigént kilélegző fákat kivágják, mert kell a hely a parkoló autóknak és az épülő üzletházaknak. A városközpontok forgalmi csomópontokká alakulnak, amelyek a tömeges áthaladást szolgálják – a helybeliek a közös terekről növekvő ütemben kiszorulnak. A gépkocsiáradat mégis csigatempóban araszol: a járművek nem tudnak haladni egymástól a csúcsforgalomban, az úthálózat harminc százalékát parkoló autók foglalják el.

– Nyilvánítsuk a belvárost – és minden városrész nyilvánítsa a maga főutcáját, főterét – autómentes övezetté! Fejlesszük a belvárost elkerülő utak hálózatát!

– A pesti oldalon a rakpart belvárosi szakaszát zárjuk le a gépkocsik elől, parkosítsuk, adjuk vissza a folyópartot a gyereket sétáltató családoknak, szerelmespároknak, időseknek! A Lánchíd is legyen a gyalogosoké!

– Korrupciótól hemzsegő nagyberuházások helyett fejlesszük a tömegközlekedést okos és gyors, de olcsó eszközökkel, üzemeltessünk minőségi hálózatot és igényes járműveket, a belvárosi villamostengelyeket állítsuk vissza!

– Az elérhető fejlesztési forrásokat összpontosítsuk a tömegközlekedés, elsősorban az elővárosi kötött pályás tömegközlekedés javítására! Ne kelljen naponta százezerszámra kocsiba ülniük azoknak, akik az agglomerációból ingáznak Budapestre, és ne kelljen a budapestieknek kiköltözniük az agglomerációba, ha belélegezhető levegőt akarnak szívni!

– A város kapujában és a nagy forgalmi csomópontokon létesítsünk P+R parkolókat! Aki a város belterületén is ragaszkodik a gépkocsijához, fizessen behajtási díjat! A város közepén csak a közterületi parkolás megszüntetésének elősegítésére épüljenek parkolóházak és mélygarázsok – nem akarjuk odavonzani az autókat.

– Más világvárosokhoz hasonlóan Budapesten is legyen kötelező szempont az útvonalak teljes körű akadálymentesítése!

2. Halljuk meg egymás szavát!
A Sétáló Budapest lakói olyan emberek, akik örülnek, ha az utcán ismerőseiket köszönthetik, és szívesen elegyednek velük beszélgetésbe – akár közügyekről is. A demokrácia szerintük nem a választók többségére hivatkozó politikusok önkényuralma, hanem a közösségek önrendelkezése. Ahhoz azonban, hogy saját sorsunkról magunk határozzunk, előbb szót kellene értenünk egymással, ahhoz pedig, hogy meghalljuk egymás szavát, némi csend kellene. A közvélemény a köztereken formálódik, ezek minősége tehát szorosan összefügg a közügyek állapotával. A mellékutcákban élők többnyire ismerik egymást – a főútvonalakon élők általában nem. Éttermek teraszain, kávéházakban és parkokban örömmel beszélgetünk, gyorsetetőkben, lebetonozott köztereken azonban nem szívesen. Elsőrendű várospolitikai kérdésnek tekintjük ezért a közösségi terek kialakítását és védelmét. Ennek érdekében olyan javaslatokkal élünk, amelyek nem tűnnek összefüggőnek – ez azonban csak a látszat.

– Teremtsünk csendesebb, nyugalmasabb városi környezetet! Érjük el a köztereken harsogó hangszórók lehalkítását – tekintet nélkül politikai, vallási vagy kereskedelmi céljaikra.

– A közterek és közparkok élvezzenek feltétlen védelmet mindennemű beépítés és kereskedelmi célú »hasznosítás« ellen. Tűnjenek el a belvárost csúfító bódésorok és gagyiárusok, ezzel is támogassuk a főutcák bolthálózatának újjászületését! A közterület elcsúfításának éktelen példája az Erzsébet teret felsebző óriáskerék – pokolba vele!

– A városháza a város háza legyen, és ne a hivatalnokoké! Váljon társadalmi és kulturális összejövetelek színterévé. Az önkormányzat működése legyen minden részletében átlátható és ellenőrizhető!

– A fejlesztési tervek közösségi tervezés keretében, az érintettek érdemi bevonásával, teljes nyilvánosság mellett készüljenek!

3. Elég a fosztogatásból!
Amíg két épületnek nincs közös tűzfala, mindig beszorítható közéjük egy harmadik. A méregdrága fővárosi telkekkel zajló üzérkedés tetemes extraprofitot hoz a közjavakra rátelepedő magánfejlesztőknek, miközben elviselhetetlenül zsúfolttá teszi és elcsúfítja Budapestet. Mentsük, ami még menthető! Ne tűrjük, hogy a fejlesztési forrásokat – ezernyi fontosabb cél rovására – olyan felesleges építkezésekre herdálják el, amelyek a kormányfő nagyzási hóbortján túl csak a hozzá hű oligarchák vagyonának gyarapítását szolgálják.

– Az elfogadott fejlesztési és városszerkezeti tervek, építési előírások ne legyenek módosíthatók egyedi beruházások kedvéért! A beruházókat kötelezzük normatív fejlesztési hozzájárulás fizetésére; ne háríthassák az adófizetőkre fejlesztéseik infrastrukturális és egyéb költségeit!

– A városvezetés kezdjen tárgyalásba a kiemelt beruházásokról szóló törvény és a városligeti törvény módosításáról! Mindkettő sérti az ország alaptörvényét, a helyi demokráciát, a szubszidiaritás elvét és a városlakók jogát az egészséges környezethez. Az a kormány, amelyik a saját beruházásait tetszése szerint vonja ki a hatályos jogszabályok érvénye alól, nem várhat el jogkövető magatartást az állampolgároktól.

– Maradjanak a fák a Városligetben, a Nemzeti Galéria maradjon a budai Várban, a kormány pedig maradjon az Országház közelében – hiszen az Országgyűlésnek felelős! A kormányzati reprezentációt szolgáló felesleges építkezések helyett az adófizetők pénzét olyan műemlék épületek helyreállítására költsék, amelyek a főváros büszkeségei lehetnének, mint például az Iparművészeti Múzeum, ahol a felújítás évek óta húzódik, miközben a kincset érő gyűjtemény helyrehozhatatlan károkat szenved.

– Toronyházakra Budapesten nincs semmi szükség. A Mol irodaháza a Kopaszi-gáton a tervezett formában csak újabb sebet ejt a városon.

– A fák, fasorok, parkok, zöldterületek élvezzenek feltétlen védelmet; a főváros ne az eltávolításukról gondoskodjék különféle ürügyekkel, hanem az ápolásukról! A leromlott állagú városi parkokat – amilyen például a Népliget – fel kell újítani, ez azonban ma már nem elég: hozzunk létre újakat is! Az e célra régóta kiszemelt csepeli szigetcsúcs épp most esik áldozatául a miniszterelnök sportőrületének: ide is újabb felesleges sportkombinátok épülnének. A kormányfő általuk jelzi, hogy kétszázhatvanhatezer budapesti állampolgár aláírása nem lehet akadálya a közpénzek eltérítésének.

– A közös örökségünket felélő lelkiismeretlen gazdálkodás gyalázatos példája a Római-partra tervezett árvízvédelmi gát, amely a part élővilágának és a főváros közkedvelt rekreációs övezetének feláldozásával tenné alkalmassá a hullámteret lakóparkok és szállodák számára. Térjünk vissza a józan észhez: a Nánási út és a Királyok útja maradjon a vízjárásnak és a terepviszonyoknak megfelelő, gazdaságos és biztonságos védekezés tere.

– Az erdőhatárt átlépő telekalakítást, a zöldterületet csonkító építkezéseket a hatóság minden esetben drákói szigorral és azonnali hatállyal torolja meg! Zárjuk be a kiskapukat, amelyek a jogszabályok »kreatív« alkalmazásával szinte korlátlan lehetőséget biztosítanak az építtetőknek a megengedettnél sűrűbb beépítési hányad kialakítására!

4. A Sétáló Budapest egészséges és tiszta város
Egészségpolitikánk lényege a betegségek megelőzése. Az egészségügyből kispórolt milliárdokkal sajnos nem a városvezetés rendelkezik – ami azonban rajtunk múlik, azt megtesszük a budapestiek egészsége érdekében. A kétmilliós főváros akaratát – ha lesz, aki képviselje – a kormány sem hagyhatja figyelmen kívül.

– Megpróbáljuk elérni, hogy a stadionépítésre és a professzionális sportágak érdektelen és teljesítmény nélküli gladiátorviadalaira szánt milliárdokból a jövőben a városlakók sportolási lehetőségei bővüljenek, és egészséges városi környezet létesüljön.

– A kémiai biztonság terén a legszigorúbb európai normákat fogjuk érvényesíteni – és nem csak papíron. Dől a Dunába a rákkeltő benzol és arzén. Óbudától az Illatos útig egykori és jelenlegi ipari létesítmények veszélyes hulladéka mérgezi a talajt és vizeinket – nem várhatunk tovább. Haladéktalanul hozzá kell látni a mentesítéshez. Ahol a felelősség megállapítható, ott ennek költségét a szennyező fedezze!

– Megvizsgáljuk, mit tehet saját hatáskörében a főváros az észszerűbb egészségügyi ellátásszervezés, a rövidebb várólisták, az átlátható betegutak és a csökkentett adminisztrációs terhek érdekében.

– Minden kerületben támogatjuk közösségi kertek kialakítását. Fontos szerepet tölthetnek be a közösségépítésben, a város zöldítésében és a szabadidő aktív, kreatív eltöltésében.

– Budapest szegénységi bizonyítványa az ingyenesen igénybe vehető nyilvános vécék teljes hiánya. A régieket bezárták vagy bérbe adták, nem egy esetben üzlethelyiséggé alakították. A nyilvános vécék fenntartása legyen önkormányzati kötelesség!

5. Ami jó az embereknek, az jó a gazdaságnak is
Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az hazudik. Rajtunk múlik, hogy a nyereség forrása a jó minőség, az ép környezet és az üzleti tisztesség legyen.

– A Sétáló Budapest a slow food kultúrájának tere. Hatékony intézkedésekkel segítjük a korszerű táplálkozási kultúra terjedését.

– Hadat üzenünk a göngyölegnek. Megpróbáljuk jogszerű eszközökkel kiszorítani a városból a nem visszaváltható vagy nem lebomló csomagolásban forgalmazott termékeket, és kedvezményekkel ösztönözzük a csomagolásmentes kereskedelmet.

– Az olcsó tömegturizmus nem használ Budapest hírnevének, továbbá rossz üzlet. A külföldiek keveset költenek, és nagyrészt azt sem magyar termékekre. A minőségi idegenforgalom számára kedvező feltételek jórészt kihasználatlanok. Azt mondják: a turista oda megy, ahol a helybeliek jól érzik magukat. Ön jól érzi magát Budapesten?

– A sétálóutcák közönsége egyre nagyobb számban élvezheti majd a főváros nagy hagyományú kávéházi és konyhakultúráját. A kis- és középvállalkozások az elmúlt évtizedekben nem mérkőzhettek a tőkeerős multikkal és maffiákkal, a városvezetés és a versenyhivatal pedig szemet hunyt gátlástalan térhódításuk felett. Az amerikai egyetem Budapest hasznára és dicsőségére válik, az amerikai coffee shopok és hamburgerfalatozók azonban a fővárost egyéniségétől, a helyi vendéglátóipart pedig bevételének tetemes hányadától fosztják meg.

6. A Sétáló Budapest lakható és emberséges nagyváros
Rengetegen élnek Budapesten egészségtelen, szűkös otthonokban, miközben lakások ezrei állnak kihasználatlanul. Az ingatlanok árai és bérleti díjai az egekbe kúsztak, az önálló lakás egyre több fiatal számára válik elérhetetlenné. A hajléktalanok krimianalizálása mit sem segít a hajléktalanná válás okain, a fizetésképtelen adósok kilakoltatása pedig egyenesen a hajléktalanok utánpótlásáról gondoskodik.

– Olyan Magyarországot szeretnénk, ahol a lakhatás alkotmányos jog – és ez nem börtönviszonyokat, hanem legalább egy zárható szobát jelent. A hajléktalanszállókat ennek szellemében próbáljuk átalakítani. Újszerű, lelkiismeretes eszközöket, például olcsó minimállakásokat, úgynevezett lakódobozokat terveztetünk és gyártatunk a hajléktalanok lakhatásának megoldása érdekében. Tudjuk azonban, hogy ez mindössze tűzoltás: a sokféle hátrány, betegség és balszerencse sújtotta emberek nyomorúságát csakis komplex szociális és egészségügyi gondoskodás enyhítheti.

– A kerületekkel közös fővárosi lakásfelújítási alapot hozunk létre. Megpróbáljuk elérni, hogy a kormány a rendelkezésére álló uniós forrásokat minél nagyobb mértékben fordítsa az elöregedett és leromlott lakásvagyon felújítására, a lakóházak energiahatékonyságának javítására.

– Az elszabadult bérleti díjak legfőbb okozója az Airbnb és a hasonló turisztikai célú szálláshely-szolgáltatások. Nem áll szándékunkban korlátozni ezeket, de azt javasoljuk majd a kormánynak, hogy legyen lényegesen kedvezőbb az adózása azoknak a lakásoknak, amelyeket az itt élők bérelnek. A turisztikai célú lakáskiadások esetén elvárjuk, hogy ugyanúgy adózzanak, mint bármelyik törvényes szállásadó. A kormány következetlen adópolitikája nyomán súlyos pénzek hiányoznak úgy a költségvetésből, mint az albérlők tárcájából. Bürokrácia- és adócsökkentéssel minél több Airbnb-szállást kívánunk visszaterelni a hagyományos bérleti piacra – célunk kifehéríteni ezt a szektort. Ha a kedvezőtlen tendenciák nem változnak, készen állunk az Airbnb és a hasonló cégek korlátozására Nyugat-Európa számos országában bevált gyakorlatot követve. Igyekszünk minden erőnkkel elkerülni azt a dilemmát, hogy az itt élők vagy a turisták szempontjai érvényesüljenek-e, de ha ez nem sikerül, a budapestiek pártjára állunk.

– A fővárosnak és a kormánynak közösen kell fellépnie az elszabadult albérletárakkal szemben. Törvény kell az albérletekről, mely a tisztességes főbérlőket és a tisztességes albérlőket egyaránt védi. A bérleti díjak szabályozását sem vetjük el, de első körben vonzóvá és átláthatóvá kívánjuk tenni az ingatlan-bérbeadást. Ha nagyobb volna a verseny, az árak is mérséklődnének. Teremtsünk kiszámíthatóságot és biztonságot az albérletben élők számára!

– Hiszünk a piacban, mert a lakásszükségletet nem lehet pusztán állami erőforrásokból kielégíteni, de hiszünk abban is, hogy az államnak világos szabályokat kell hoznia, és észszerű adóterhet kell megállapítania. Olyan jogintézményt kell létrehozni, amelynek keretében az érintettek gyorsan és kiszámítható módon kapnak jogsegélyt.

– Nem kívánunk önerőből bérlakásokat építeni. Az állam ezekben a beruházásokban mindig rossz gazda: túlárazva ad át rossz minőségű ingatlanokat, melyek jelentős hányada nem a szociálisan rászorulókhoz, hanem a pártok klientúrájához kerül. A bérlakásépítés helyett járadékprogramot indítunk magányos, rossz szociális helyzetű idősek számára. Ezzel egyrészt kiemelünk idős embereket a mindennapos nélkülözésből, másrészt az önkormányzat így idővel lakástulajdonhoz jut, amellyel megvalósíthatja szociálpolitikai céljait.

– A lakhatási válság megoldására sok bérlakásnak kell piaci alapon felépülnie, s ebben az államnak és az önkormányzatnak egyaránt aktív, támogató szerepet kell vállalnia: kamatmentes hitelt kell adnia, kedvezményes árú telket kell biztosítania a beruházóknak, és olyan szabályozó rendszert kell alkotnia, amely a leendő bérbeadóknak és bérlőknek egyaránt hosszú távú, kiegyensúlyozott környezetet teremt.

– Javasolni fogjuk a kormánynak, hogy a szociális alapon bérbe adott, rossz állapotú lakásokra adjon felújítási támogatást.

– Szakítunk az elmúlt harminc év vagyongazdálkodásával: célunk az önkormányzati ingatlanvagyon folyamatos növelése.

7. Budapest kulturális dimenziója
A megfizethetetlen városi ingatlanokból kiszorultak a független kulturális műhelyek, az eredeti gondolatok, a kreatív közösségek. Célunk az élhető városi környezet helyreállítása: egy esztétikus utcákon és tereken zajló, pezsgő, nyitott, szabad kulturális élet. Szép város – gazdag kultúra.

– Tegyük láthatóvá a várost! Szorítsuk vissza az utcaképet elcsúfító kereskedelmi és kormányzati reklámözönt! Hozzunk rendeletet az óriásplakátok ellen!

– Tegyük láthatóvá a csillagos eget! Mérsékeljük a pazarló éjszakai közvilágítást!

– Budapest 4D-ben: a város negyedik dimenziója a történelem. Köztereinket és a közgondolkodást igyekszünk megtisztítani az emlékezetpolitika hazugságaitól. Bibó Istvánról, Pilinszky Jánosról és az ötvenhatos parancsnokokról, Angyal Istvánról és Szabó Jánosról viszont utcát, teret nevezünk el.

– Felhívjuk a kormány figyelmét, hogy a Magyar Zene Háza számára a legalkalmasabb helyszín a régi Zeneakadémia épülete az Andrássy úton.

– A Terror Házával szemközt korrupciótörténeti múzeumot alapítunk Tolvajlás Háza néven, amelynek célja az ezeréves és egyre súlyosbodó magyar korrupció bemutatása és történeti áttekintése.

– Támogatjuk az alternatív filmforgalmazókat és a konzumfilmeket ömlesztő multiplexek által kiszorított művészmozikat, hogy a világ filmművészetének legjava ismét eljusson Budapestre. Támogatjuk az állandó és független színtársulatokat kiegyensúlyozott működésük és repertoárjuk művészi színvonalának emelése érdekében.

– Az üresen álló, piaci alapon nem hasznosítható önkormányzati üzlet- és irodahelyiségeket kulturális műhelyek, független civil szervezetek, egymást és másokat segítő közösségek rendelkezésére bocsátjuk.

8. Sétáló iskola: programok diákok és pedagógusok számára
Az oktatásügy központosítása igen szűkre korlátozza a helyhatóságok, tantestületek és szülői munkaközösségek önállóságát, mégsem adhatjuk fel az igényt, hogy gyermekeink iskolai neveltetésére, oktatására befolyást gyakoroljunk. Minden alkalmat megragadunk erre, alkalom pedig bőven adódik, mert az iskola egyre kevésbé zárkózhat el környezetétől. Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a főváros az iskola falain kívülre kívánkozó diákok és tanárok számára tanulságos programok sokaságát biztosítsa.

– Vissza a természethez! Az élő környezettől elidegenedett nemzedéket meg kívánjuk ismertetni a természet és a környezettudatos életmód vonzó lehetőségeivel. A források szűkösségével küzdő intézményeket e téren a főváros szolgáltatásokkal, információval és a civil egyesületek önkénteseire támaszkodó szervező-tájékoztató munkával segítheti. A lehetséges tevékenységek közül a természetjárás, iskolakert létesítése, az iskola háztartásának környezetbarát átalakítása, a környék természeti értékeinek felfedezése és védelme a legfőbbek.

– Az iskola ösztönözze és segítse a tanulókat, hogy ne csak ismerjék településük életét, de vegyenek is részt abban, váljanak elkötelezett közéleti emberekké! A Sétáló Budapest programját megvalósító városvezetés e téren is szívesen magára vállalja a kezdeményezést.

– »Az iskola csupán a könyvtár előcsarnoka« – írta Ivan Illich, a neves osztrák filozófus. Ennek szellemét követve szándékunkban áll a főváros nagy múltú könyvtárait az iskolákkal szoros együttműködésben a szabadművelődés és a könyvkultúra mozgalmas életet élő központjaivá tenni.

– Támogatjuk, hogy a fővárosi pedagógusok létrehozzák a szakmai önképzés és műhelymunka intézményektől független színtereit. Ezek az állami oktatásirányítással együttműködve szolgálnák a gyermek- és megoldásközpontú, projektrendszerű, élményszerű készségfejlesztő pedagógiai módszerek terjesztését, a tanári továbbképzési programok összehangolását az iskolák tényleges igényeivel, továbbá szakmai konzultációkat szerveznének, és olyan fórumot biztosítanának, ahol a pedagógustársadalmat foglalkoztató kérdések nyilvánosan megvitathatók.

– Mindent elkövetünk, hogy az egyedül önkormányzati hatáskörben maradt bölcsődei és óvodai ellátás teljessé váljon: ne utasítsanak el kisgyermeket helyhiány miatt. Ezzel nem mellékesen sokat teszünk a felnövekvő társadalom egészséges működéséért és az anyák munkavállalásáért is.

9. Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa
A főváros nem fejlődhet a kormány támogatása nélkül, ugyanakkor a kormány sem kormányozhat fővárosa ellenében, ezért üdvözöljük a kormány és Budapest közti egyeztetést intézményesítő új testület létrehozását, amennyiben az a szervezetek és döntési szintek szaporításán kívül egyéb célok szolgálatára is alkalmasnak bizonyul. A konstruktív együttműködést megkönnyítheti, hogy Budapestnek egyáltalán nem érdeke más régiók elől elhalászni fejlesztési forrásokat. Épp ellenkezőleg: a zsúfoltság, a forgalmi dugókban kifejeződő agglomerációs nyomás csak akkor enyhülhet, ha felgyorsul nagyvárosaink fejlődése, és csökken Magyarország vízfejűsége.

– A főváros és az azt fojtogató, már a külső kerületekben elkezdődő agglomerációs övezet sorsa elválaszthatatlanul összefonódik. Az elővárosok robbanásszerű terjeszkedése súlyos ellátási, forgalmi és ökológiai problémákat okoz, ezért stratégiaalkotást kell indítani széles társadalmi konszenzussal az alvóvárosok fenntartható fejlesztésére. A Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának tevékenységébe be kell vonni az agglomeráció településeinek képviselőit, és ki kell alakítani az agglomerációs önkormányzás intézményeit.

– Főváros és agglomeráció közös érdeke az – elsősorban kötött pályás – elővárosi tömegközlekedés fejlesztése és a gépkocsiforgalom mértékének radikális csillapítása, ami jelentős kormányzati források nélkül nem valósulhat meg.

– A zöldfogyatkozás mértéke Pest megyében máris elviselhetetlen. Megpróbáljuk meggyőzni a Budapest környéki önkormányzatokat, hogy a fővárossal együttműködve hagyjanak fel a beépítésre szánt terület növelésével, ne kótyavetyéljék el településeik jövőjét.

– Az egyeztetések során legfőbb törekvésünk az lesz, hogy kormányzati partnereinket rávegyük a budapestiek feje felett hozott, szerintünk ártalmas és felesleges nagyberuházások felfüggesztésére vagy mérséklésére.

10. Városok Európája
Az Európai Unió nemcsak országok uniója, hanem régióké és városoké is – a kormányoktól független helyhatósági és civil együttműködés lehetőségei a kontinens nagyvárosai közt azonban egyelőre kihasználatlanok. Okkal reméljük, hogy ezen az úton sokféle kreatív kezdeményezéshez tudunk majd kapcsolódni az élet számos területén, s így új szellemi és anyagi forrásokat vonhatunk be Budapest fejlesztésébe. A főváros »külügyminisztériumának« tevékenységét terveink szerint nem a külgazdasági érdek elvtelen hajszolása jellemzi majd. Tudni fogjuk, miben hallgassunk, és miben ne hallgassunk európai szövetségeseinkre. Kultúrdiplomáciánk hozzájárulhat Magyarország kedvezőbb nemzetközi megítéléséhez, hisz Budapest az európai városok közt lényegesen előkelőbb helyet foglal el, és nagyobb népszerűségnek örvend, mint Orbán Viktor Magyarországa az unió tagállamaival való összevetésben. Élni tudunk, és élni is fogunk ezzel a lehetőséggel.”