A hópihécskék matekérettségije

„A matematika érettségi nehéz. Ezt emberek tömegei, egyébként normálisnak tűnő emberek közölték egymással, a világmindenséggel, meg mindenkivel, aki nem fogta be a fülét, hogy ez az alapvető emberi jogok – még az orbáni diktatúrában is páratlan – megsértése.

Ha egy mondattal akarjuk elmagyarázni, hogy mire vezet a liberalizmus nevű eszmerendszer elburjánzása, azt a következő mondattal a tökéletességet nem reménytelenül hajszolva tehetjük meg: »Az érettségi célja nem a gyermekünk tudásszintjének meghatározása egy objektív tudásszintmérés segítségével, hanem az, hogy az ifjú a vizsga alatt és után a lehető legjobban érezze magát.«

Amikor valakinek szemefénye, tökéletes magzata belekavarodik a kamatos kamat számításába, akkor hajlamos az oktatási rendszert szidalmazni. A devizahitelesek országában nem azért, mert nem sikerült a lusta kölyöknek megoldania ezt a feladatot, hanem azért, hogy a való életben nem használható tudással tömik szegény gyermekek fejecskéjét.

Miért dolga egyáltalán a matek érettséginek, hogy nehéz legyen? Egyáltalán miért van szükség bármiféle nehézségek elé állítani a következő nemzedéket, amikor a robotok úgyis nemsokára megtermelnek mindent, feltétel nélküli alapjövedelem lesz, és mindenki szabadon önmegvalósíthat, beleértve a főállású ágyban füvezéstől, egy saját különbejáratú szexuális identitás kitalálásáig. A füvet úgyis egy repülő drón hozza, az önműködően nyíló ablakon keresztül, sőt rá is gyújt helyettünk, majd be is helyezi a jointot a vevő szájába. Miközben, egy másik drón, tűzoltó készülékkel felszerelve lebeg az ágy felett, ha véletlenül felgyulladna az ágynemű, mert hamuzni is »nehéz«. De addigra már lesz éghetetlen ágynemű úgyis.”