„A Spitzenkandidat-rendszer nevű, öt éve bevezetett innováció alapvetően azt a célt szolgálja, hogy erősítse az Európai Parlament nyomásgyakorlási potenciálját az unió végrehajtó testülete elnökének kiválasztásában. A szabályok szerint az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak figyelembe kell vennie a választások eredményét, de nincs semmilyen automatizmus, ami a bizottság élére röpítené a nyertes pártcsalád jelöltjét.
Nem meglepő, hogy a tagállami állam- és kormányfők nem ujjonganak egységesen az új rendszerért, hiszen a status quo elbillenését jelenti a parlament irányába. Különösen érthető Emmanuel Macron francia elnök ellenkezése, aki mögött nem áll nagy pártcsalád, így még annyi beleszólása sincs a folyamatba, mint mondjuk Angela Merkel német kancellárnak, aki épp tegnap emlékeztetett arra, hogy már öt éve is hangot adott kétségeinek a rendszerrel kapcsolatban.”