Az Orbán-interjú margójára: túl a liberálbolsizáson

„A miniszterelnök interjút adott az osztrák Kleine Zeitungnak. Többek közt arról beszélt, hogy létezik egy liberális hálózat, mely a fasizmus, nacionalizmus, populizmus szavakat politikai bunkósbotként használja. „Lehetetlenné teszik, hogy a haza szeretetére vagy Jézus tanainak követéséről beszéljenek", mondja Orbán, aki az interjú egy másik pontján azt is hozzáteszi, ”ha az ember magyar, alapérzés, hogy elárulták”. De beszél a családról, ami ugye, mint tudjuk egy férfi és egy nő, és a kultúráról, ami – azon túl, hogy „a többi kultúrát tiszteljük” – természetesen a keresztény kultúra.

Na, akkor itt álljunk meg egy szóra.

Ha felsorolnánk, mi mindennel és hogyan teszi tönkre az életünket a NER, hogyan helyezi egy teljesen abszurd és lehetetlen kommunikációs térbe az itt-és-most létezést az orbáni rendszer, a listán előkelő helyre kerülne az a beszédmód, ahogyan és amellyel azokat a dolgokat fogalmazza meg, értelmezi, sajátítja ki, sőt, kannibalizálja, amelyek éppen létezése fundamentumát, világmagyarázata lényegét jelentik.

Nem a végtelenül fárasztó és elképesztően unalmas liberálisozásról, endzsiózásról, genderezésről (szigorúan g-vel az elején) van szó elsősorban, amelyekkel Orbán tényleg olyan, mint egy monomániás dödögő nagypapa, és amiket, meg az amikről való beszéd tónusát és mikéntjét a tányérnyaló holdudvar természetesen már ügyesen elsajátított egy ideje (meg azt is, hogy hogyan kell kicsiket köhécselgetve, fejet orbánosan félrehajtva, úgy hangsúlyozva azt mondani, amit), hanem sokkal inkább azokról az öndefinitív ideológiai panelekről, amikre a NER – meg előtte már az ellenzéki Fidesz is – úgy, ahogy van, teljes súlyával ráfeküdt.

Arról van szó, hogy a NER-ben már rég óta képtelenség Istenről (vallásról, hitről, spiritualitásról), hazáról vagy családról beszélni, oké, persze lehet, hiszen beszélni elvileg bármiről bármikor lehet, de valójában mégsem: az, ahogyan a rendszer szellemi-érzelmi-tartalmi értelemben kutat mérgez, lehetetlenné tesz minden valóságos diskurzust. Többek közt éppen erről szól a deklarációk szintjén nemzeti bokrétát, a nemzet, az Isten vagy a család szót, mint vezérlő izét lobogtató NER leglényege.”