„Szem elől téveszti ezt a film, és a sorozatfüggők is, a leendő győztest keresve, ahogy általában is így van ez. Mi például alig láthatjuk már Orbán küzdelmeiben, hogy mi köze annak Westeros népéhez, amely ezúttal mi volnánk. Nem győzzük számlálni a seregeket, ahogy felállnak, szemben Merkel, Weber, Söder, Juncker, Kurz, Macron, Soros, az ukránok, mások, rengetegen, néha az ENSZ és az unió, mellette most Salvini, Kaczynski, Putyin, a háttérben felsejlik Trump, vagy nem, de ott lenne Marine Le Pen és még sokan. Harcolnak a mindenkori bevándorlók ellen, akik most például Olaszországban vannak, itt vagy bárhol a visegrádi vidékeken nincsenek, de nem ez számít. Harcnak kell lennie, és a vezérek felmagasztosulnak.
Mi magunk sem vesszük észre az izgalmak közepette a valódi tétet. A lenyűgöző seregek felvonulása feledtet szinte mindent.
Azt a kérdést is, is, hogy mit tenne az Ember Jogok Európai Bírósága, amely folyamatosan elítéli az országot, mert nem ad enni a tranzitzónában a szerinte jogtalanul tartózkodóknak, ha szembesülne például a borsodi, nyírségi szegregátumok lakóinak étkezési lehetőségeivel.
Békeidőben ugyanis a dothrakiakhoz hasonló seregek vonulnak nálunk is csendben a pusztulásba. Nem jók az életminőségről szóló mutatói az országnak, de képzeljük el, mi lenne, ha külön kezelnék a cigányságot. Két ország létezik itt ugyanis egyben, egy közepesen fejlett és egy, amelyet jobbára cigányok laknak, egyre reménytelenebb helyzetben. Külön mérve az ország egyik része felmenne minimum Szlovákia mellé, a másiknak – nem hiszem, hogy lenne Európában párja. Hacsak nem készítenének hasonló statisztikákat Romániában, Bulgáriában, Szlovákiában, Szerbiában is. A cigány vezetőknek meg kellene csinálniuk. Hogy világossá váljék a tét, miközben az országurak vívják a háborúkat.
A magyarok csaknem negyede él szegénységben vagy kirekesztettségben. Borzalmasan sokan. A cigányságnak a háromnegyede. Hangjukat nem halljuk, úgy mennek a semmibe.
Ahogy szinte mindenki, aki itt közösségi fogyasztásra szorul.”