„Kétségtelen, hogy sokáig meglehetős érdektelenség övezte az európai parlamenti választásokat. A távolmaradók gyakran azzal érveltek, hogy az ő egyetlen szavazatuk úgysem nyomna sokat a latban. De képzeljük csak el, hova vezetne, ha mindenki így gondolkodna? Szavazáskor inkább arra kellene gondolnunk, hogy mi történne, ha mindenki pontosan úgy választana, mint mi – és felelősséget kell vállalnunk azért, hogy ez milyen következményekkel járna földrészünk jövőjére nézve.
Mert fontos a szavazatunk. Fontos a bolygónk szempontjából, hogy olyanokra szavazunk-e, akik az éghajlatváltozás elleni küzdelem élére állnak. Fontos az európai munkahelyek szempontjából, hogy olyanokat választunk-e, akik megvédelmezik a munkavállalók jogait a digitális korban. Fontos a biztonság szempontjából, hogy olyan személyeket tüntetünk-e ki a bizalmunkkal, akik síkra szállnak Európáért egy olyan világban, ahol a régi és új hatalmak másokra fittyet hányva vagy önkényesen járnak el. Európa szolgál minket – nem pedig megfordítva. Szavazatunkkal gondoskodhatunk arról, hogy ez így is maradjon.
Minden országban vannak olyan jelöltek, akik azt hangoztatják, hogy Európa soha nem nyújthat választ, mert megcsonkítja nemzeti identitásunkat. Meggyőződésem, hogy ez nem igaz. Rengeteg olyan terület van, ahol az európai népek egyszerűen többre képesek együtt, mint külön-külön – ilyen például a technológiai óriásokkal szembeni fellépés, külső határaink védelme, kereskedelmi megállapodások megkötése vagy a világ óceánjainak a műanyaghulladékoktól történő megtisztítása.
Tehát úgy kell felvennünk a küzdelmet a populistákkal, hogy gyenge pontjukon támadjuk őket: tettekkel, nem pedig szavakkal. A remény ígéretével, nem félelemkeltéssel. Az egység hangoztatásával, nem az ellentétek kiélezésével. A jobb jövőre vonatkozó világos tervvel, nem pedig egy soha nem létezett múlt iránti nosztalgiával.”