Érdekes disszonanciákra találunk, amikor az USA Külügyének emberi jogi jelentésein keresztül vizsgáljuk a Magyarországnál szabadabbnak ítélt sajtójú országok közállapotait.
Hatalmasat zuhant Magyarország a természetesen mindenkitől független Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű újságírói szervezet rangsorolásán – adta hírül a magyar média számos orgánuma. Hazánk most éppen 14 helyet csúszott lefelé, így a 87-ik helyre kerülve Sierra Leone és a fasiszta cionista Izrael között.
Mivel nyitott és érdeklődő ember vagyok, megnéztem az RSF 2019-es listáját (mely megtévesztő módon vegyesen utal idei és tavalyi adatokra).
A listát meglátásom szerint vagy szélsőségesen elfogult, vagy pedig dilettáns egyének állították össze, más megoldás nincs. Ugyanis jóval Magyarország fölé, de alkalmanként még a 48. helyre (!) került Egyesült Államok fölé is helyeztek olyan országokat, melyeknek emberi jogi és sajtószabadságra vonatkozó helyzete finoman szólva is problémás.
Tekintsünk tehát végig néhány országon, amelyekben az RSF szerint jobb a sajtószabadság helyzete, mint Magyarországon!
Viszonyítási alapként vegyük figyelembe, hogy Magyarországon legutóbb újságírót 2017 októberében vert meg a Király utcai KFC biztonsági őre egy gyorséttermi szóváltás nyomán (Szabó Zoltán, Index.hu).
*
1. Dél-Afrika (31. hely)
Az apartheid egykori hazája a rendszerváltása óta nem éppen a biztonságról és az emberi jogok tiszteletéről híres. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának 2018-as emberi jogi jelentése szerint az országban rendszeres gondot okoz a kormányerők részéről elkövetett indokolatlan gyilkosságok, a korrupció, az emberkereskedelem és a kisebbségek megfélemlítése. (A továbbiakban is ezt a forrást fogom használni az egyes országok emberi jogi helyzetének megítéléséhez).
Lehetséges, hogy az újságírók biztonságban dolgoznak? Vegyünk néhány hírt az elmúlt évekből!
2017 júniusában a Business Day szerkesztőjét, Tim Cohent és az újságíró felelős szerkesztőjét, Peter Bruce-t támadták meg Bruce johannesburgi otthonában politikai okokból.
2018 novemberében a Tiso Blackstar újságíróhát, Ramjeni Munusamy-t támadták meg Johannesburgban.
Idén márciusban Karima Brown televíziós újságírót fenyegették meg halálosan, miután egy politikus kiposztolta a hölgy telefonszámát Twitterre.
S végül szintúgy idén márciusban Fokvárosban támadtak meg egy újságírót, Adrian De Kockot, miután az lefotózott egy politikust és kérdést tett fel neki.
*
2. Szlovákia (35. hely)
Északi szomszédunk az USA emberi jogi jelentése szerint nagy vonalakban rendben van, noha a himnusztörvény ebben még nem szerepel.
De ne felejtsük el: tavaly februárban otthonában gyilkolták meg Ján Kuciak szlovák újságírót és menyasszonyát. Az eset politikai válságot okozott Szlovákiában, a tettest máig nem kapták el, noha letartóztatások történtek az ügyben.
*
3. Botswana (43. hely)
A korábbi brit gyarmat az USA emberi jogi felmérése szerint a rendvédelmi erők rendszeres mértéktelen erőszakhasználatától, korrupciótól, nemi erőszaktól, emberkereskedelemtől és a hatóságok által használt kínzás, esetenként halálra kínzás szokásaitól szenved.
Ha idáig nem érthető, hogy az ország sajtója hogyan lehet szabadabb még az Egyesült Államokénál is, akkor az alábbi tények talán segítenek.
2017 márciusában az INK Centre for Investigative Journalist két újságíróját tartották fel és fenyegették meg halálosan civil ruhás biztonsági erők, amikor Ian Khama volt elnök épülő nyaralójának környékén jártak.
Az év júniusában ezért az Újságírók és Kiadók Világszervezete (WAN-IFRA) közleményben ítélte el a botswanai sajtó megfélemlítését, kiemelve, hogy a márciusi esetet számos, a kormány részéről, újságírók ellen tett erőszakos lépések előzték meg. (A cikkben lásd: 2016 március, augusztus és szeptember, 2015 május és 2014-i letartóztatások).
Ugyan a RSF jelentése szerint az azóta regnáló új elnök, Mokgweetsi Masisi alatt megérdemelte a négy pontos növekedést az ország, elnökségének idején valahogy mégis csak rendőrök támadtak meg botswanai újságírókat az ország nemzeti repülőterén. A botswanai újságírók szakszervezete tisztázta is egy nyilatkozatban (lásd a linkelt cikket), hogy „felkavaró jeleket figyelt meg az utóbbi időben, melyek során újságírókat fenyegetnek meg, vagy félemlítenek meg, miközben a munkájukat végzik”. A tavaly áprilisi nyilatkozat szerint egyes újságírók elhagyták az országot, mivel féltették az életüket.
Valóban, a sajtószabadság ékkövének tűnik ez a fejlett, nyugatias ország!
*
4. Szenegál (49. hely)
Az USA emberi jogi jelentése szerint az országban a rendvédelmi szervek részéről alkalmazott kínzás, az életveszélyes börtönfeltételek, a rendőrségi függetlenség hiánya, a női nemiszerv-csonkítás, a kisebbségek üldözése és a kényszermunka okozhatnak aggályokat. Az RSF sietve ki is emeli jelentésének vonatkozó részében, hogy az ország Afrika egyik legstabilabb demokráciája. (Milyen lehet a többi?)
Íme, néhány példány Szenegál „sokszínű média-térképéről” (az RSF szóhasználata!), amihez nekünk a közeljövőben fel kéne zárkóznunk.
2018 szeptemberében a Le Quotidien újságíróját csendőrök verték meg Dakarban. Mamadou Sakine éppen azt fotózta, ahogy egy bíróság előtt a rendőrök egy nőt vernek meg, mire egy csendőr kiszúrta a riportert, elvette a telefonját, és lefejelte az újságírót.
Az év novemberében Serigne Dionét, a Kewoulo.fr újságíróját "férfiak egy csoportja" támadta meg, és elpusztították kameráját, miközben egy ellenzéki politikussal készített interjút Ourossoguiban. A támadásnak a hírek szerint politikai háttere volt.
Idén februárban pedig nyolc újságírót vert meg egy tömeg, akik egy ellenzéki és kormánypárti tüntetés közé keveredtek, közülük hárman súlyos sérüléseket szenvedtek. A szenegáli újságírói szakszervezet az esetet „célzott támadásnak” nevezte.
*
5. Bosznia és Hercegovina (63. hely)
A legközelebbi muszlim dominanciájú ország legújabb kori történelmét közismerten a béke, a stabilitás és a prosperitás jellemzi, így érthető, hogy sajtószabadságban is messze lekörözi Magyarországot. Az USA emberi jogi felmérése szerint az országot a szélsőséges börtöni körülmények, a szólás- és gyülekezés-szabadság elnyomása, a széleskörű korrupció, és a nemi kisebbségek elleni incidensek jellemzik. A jelentés azt is írja, hogy 2006 és 2018 között az újságírók ellen elkövetett bűncselekményeknek mindössze 30%-át vizsgálták ki.
Tavaly augusztusban Banja Lukában egy újságírót vertek meg súlyosan, amiért politikai ügyekről írt. Marko Divkovic, a bosnyák újságírói szakszervezet „politikusok által szervezett terrornak” nevezte az esetet, melyben a rendőrség is részt vett.
2018 során a Euronews cikke szerint (mely a bosnyák szakszervezetet idézi), 41 támadás ért bosnyák újságírókat, közülük öt riportert előtte halálosan is megfenyegettek. A cikk szerint az újságírókkal szemben „lincshangulat„ uralkodik az országban.
Idén márciusban a Foreign Policy közölt cikket arról, hogy a bosnyák újságírók „félelemben élnek”.
2019. április 2-án pedig Adi Kebo újságírót támadta meg egy szarajevói politikus, akinek nem tetszett, hogy a riporter az általa vezetett város, Novi Grad területén forgatott.
Magyarország "tényleg" sokkal-sokkal rosszabbul teljesít a fenti tündöklő demokráciákhoz képest.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A beruházásoknak köszönhetően új munkahelyek jönnek létre Magyarországon.
Vagy nem lehet, hogy csak simán félreértették azt, hogy ha a Tisza nyer, akkor [email protected]?
A Tisza Párt elnöke gyors döntésre szólította fel a bíróságot.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Sok forog most kockán a belga fővárosban.
Ne fusson, ki merre lát, mert még a végén az ő vagyonának a befagyasztása lesz a következő lépés. Kohán Mátyás írása.
