Biztos emlékeznek arra, hogy »börtönóvodáról« beszéltem a tranzitzóna kapcsán...
„Ahogy mondtuk, Szabó Szabolcs kollégámmal felkerestük a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalt és Végh Zsuzsanna igazgatóval egyeztettünk a tranzitban tett látogatásunk tapasztalatairól. Biztos emlékeznek arra, hogy »börtönóvodáról« beszéltem a tranzitzóna kapcsán és ez továbbra is megáll, hiszen friss adat szerint jelenleg 200 fő van a két magyar tranzitban és abból 119 gyermek.
Még pár fontosabb ott hallott adat következik. Megtudtuk, hogy 2018-ban 367 ember kapott valamilyen szintű elismerést Magyarországon: 68 menekültstátust, 281 oltalmazotti státust és 18 befogadott lett; ezzel szemben 595 elutasító döntés született és 160 esetben lett »megszüntetés« a folyamat vége (pl. amikor valaki önként távozik a tranzitból vagy az országból). 2019-ben pedig eddig 11 elismerő döntés született (ezek az eljárások idén indultak), összesen 153 kérelem érkezett be, kitoloncolás idén 39 esetben volt, míg 2018-ban 302 fő esetében, ebből 61-szer légi úton.
De vissza a gyermekekhez.
A helyzet az, hogy van egy jó hírem. Előtte elmondom újra, bár talán emlékeznek rá, hogy téma volt: a menekülő gyermekek fogai sokszor nagyon tönkremennek az úton és látogatásunkkor is ott volt egy gyermek a röszkei tranzitban, akinek napok óta iszonyatosan fájt a foga — kezelés helyett antibiotikumot és Cataflamot kapott, mert nem voltak hajlandók ellátni a közeli egészségügyi intézményben. Hogy miért? Megtudtam, hogy csak sürgősségi esetben kap ellátást olyan gyermek, aki nem tudja igazolni, hogy a magyar protokoll szerinti összes oltása megvan és praktikusan ez azt jelenti, hogy mintegy két hónapot töltenek a tranzitban, amire úgymond »nem sürgős« esetben ellátáshoz jutnak. Csakhogy egy iszonyatos fogfájás valami miatt nem minősül sürgős esetnek, ezért szenvedett a kisgyermek ott-létemkor napok és éjszakák óta. A BMH igazgatója arról tájékoztatott, közlésem nyomán utána járt az esetnek és haladéktalanul megkapta az ellátást a gyermek és azt is jelezte, megtalálták a módját annak, hogy ebben a helyzetben a gyermekek ellátást kapjanak.
Sőt, azt is végiggondolják, miként lehet a tranzitos gyermekeket egy-egy sétára kihozni – hogy lássanak mást is az ott töltött hónapok alatt, ne csak rendőröket, egy tenyérnyi eget meg szögesdrótokat.
Az, hogy a kísérő nélkül menekülő gyermekekkel mi lesz, azt az igazgató sem tudja – tranzitban ők alapvetően nem lehetnek, eddig mindig Fótra vitték őket, nagyon jó körülmények közé. Fót helyzete most mint tudjuk instabil, de a BMH egyelőre semmi értesítést sem kapott és állítása szerint nem is ők fognak dönteni arról, hogy mi lesz e gyermekek sorsa. Mint tudják, régóta küzdök a magyar gyermekvédelmi rendszer megerősítéséért, külön küzdök a fóti gyermekotthonért is – ahol ezek a gyerekek eddig profi ellátást kaptak és bizony van olyan ott felnőtt menekült gyermek, aki utána a magyar gyermekvédelemben lett súlyosan sérült gyermekek elkötelezett nevelője.
Tesszük, amit tudunk, mert az emberség törvényének mindig mindenhol érvényesülni kell. Mint látják, én itt is főleg a gyermekek ügyét nézem, Szabolcs pedig az adományok terén akar változást elérni – folytatás következik!”