Mi vagyunk a keresztény Európa

„Semmi baj nincs azzal, ha a mindenkori államhatalom támogatja az egyház tevékenységét, hiszen valóban kulcsfontosságú feladatot látnak el a társadalomban. Vagyis, láthatnának. A magyar egyházak mai tevékenysége azonban inkább pártpolitikai tevékenység, semmint közéleti, társadalmi vagy teológiai tevékenység, legalábbis mindent egy bizonyos politikai kurzus szűrőnek a megítélése vélt/valós szándékai, akarata előtt szükséges megmérni. És ez már viszont baj. Hogy a hatalom teljes lojalitást vár el, az a hatalom baja kellene, hogy legyen.

Az egyház több évezredes, politikai korszakokat túlélő fennállása erőt adhatna ahhoz, hogy ne választási ciklusokhoz és erősnek tűnő, mégiscsak esendően emberi hatalmi elvárásokhoz igazítsa mondanivalóját. A hazai történelmi egyházak szinte fennakadás nélkül megadják a jelenlegi politikai kurzusnak is azt, amit tőlük akarnak – hogy bevándorlás-ellenes politikájuk zászlóshajói legyenek, miszerint meg kell védeni a keresztény Európát vagy a magyar családokat az éppen aktuális ellenségképtől. Az egyházak pedig legjobb esetben is próbálnak kétfelé beszélni, de leginkább a hatalmi elvárásoknak megfelelni, és ez a kimondott-kimondatlan törekvés mérgezi a levegőt a templomok padsorai között is. És míg ez a félelem, illetve a saját bűneik napvilágra kerülése miatti hitelvesztés tépázza őket ma is, elveszíthetik azt a képességüket, hogy az emberekért legyenek és hogy képviseljék, ne csak maguknak őrizgessék Isten szeretetét, a Krisztus-követés know-how-ját. Így nem közvetíthetik a mai magyar, feszültségekkel terhes, megosztottságoktól szenvedő emberek felé azt, hogy mindannyian testvérek vagyunk. ”