esetleg valami csendes kis nonprofitba hűtlen kezelni, aztán pár év múlva esetleg visszajönni, ha az ember felvarrta lelki ráncait, vagy talán inkább akkor se. Az elavulási folyamat maga természetes, politikai tehetséggel kevésbé gazdagon megáldott népeknél gyorsabb, erős gyomrúaknál lassabb, a reakció viszont csak az intelligenciától függ, semmi mástól.
Aki valahol a kanyarban elhagyta a lelkét, és minden emberi minimálkorrektségét a tűzre dobná még három szavazatért, mert tudja, hogy aki undorító megosztást vet, lelkes bázist arat – nos, az alkalmatlanná vált arra, hogy tovább politizáljon. Aki pedig alkalmatlan a munkájára, váltson. Ellentétben azzal, amit az internet népe Bangónénak kíván, ne dögöljön meg, sőt, meg se rohadjon, ne perzselődjön lassú tűzön szegfűhamuvá – egyszerűen csak váltson, mert itt az ideje, és mert mindenkinek jobb lesz így. Béke, béke, béke már, legyen vége már. Tessék szépen kimondani a boldogító nemet.
Lehet persze hazudni is, gusztustalan habdumával hímelni-hámolni, szerencsétlen magyar nyelvre mutogatni (ami mindig épp annyira csodálatosan félreérthető, amennyire annak szánják), időre játszani, mert minden botrány elül egyszer. Csak nem érdemes.
A patkányozás nem apró vétek.
A patkányozás egy elhúzódó politikusi válság viszketeg tünete,