„De amikor tőlem elvárják, hogy mindehhez tapsoljak, és én is érezzem azt, amit ők, és viselkedjek is az elvárásaiknak megfelelően... na ez már nem megy. A másság tolerálása addig tart, amíg az én gondolkodásomat és világképemet is tolerálják.
Szerintem férfinak és nőnek vagyunk teremtve, és ez a két nem együtt adja emberi mivoltunk alapját. Hiszen az ő egységükből, együttműködésükből születik egy új ember, a természet körforgásába bekapcsolódva. Aki ebben nem akar részt venni, nem így gondolja, az nem tud bekapcsolódni a természet rendjébe. Ezért nem természetes az utca embere számára, ha egy terhes férfit lát, aki operációk következményeként női szervekkel rendelkezik, és hormonkészítmények segítségével férfi szőrzetet növesztett. Ne várjuk el, hogy a nőt férfinek lássa, a férfit nőnek, és azonosuljon a testképével.
Érzelemvezérelt világunkban egyre inkább elfogadjuk, hogy a valamelyik nemhez tartozásunkat az érzelmeink határozzák meg.
Ha férfinak érzem magam, férfi vagyok, ha nőnek, akkor nő? Ha valami másnak, akkor valami más? Ez a világméretű jelenség beláthatatlan útra tereli az emberiséget.”