Ellenségem ellensége a barátom

„Egy ügy, két ország, két nagyon különböző viszonyulás. Kelemen Hunor szerint az lehet Kijev barátságtalan gesztusának hátterében, hogy több ízben felszólalt és elítélte a kisebbségeket rendkívül hátrányosan érintő ukrán oktatási törvényt. Ám ez a jogszabály nemcsak a kárpátaljai magyarok jogait sérti, de az ott élő románokét is, amit annak idején a román képviselők, miniszterek is rosszallottak. Kevésbé vehemensen, mint a magyar kormány, de ők is megfogalmazták kifogásaikat, közös állásfoglalás is született, még Klaus Iohannis államfő is vette a fáradtságot, hogy tiltakozásként lemondja Ukrajnába tervezett látogatását.

Ukrajnában választási kampány van, és az újabb elnöki mandátumra pályázó Petro Porosenko eddig sem takarékoskodott a nacionalista gesztusokkal, bár szólamok szintjén országával uniós tagságra pályázik, az európai oroszellenességet meglovagolva mindent megtett az Ukrajna területén rekedt kisebbségek ellehetetlenítéséért, beolvasztásáért. Nem csoda hát, hogy romániai nagykövete a csúsztatástól sem riadt vissza, amikor szombaton a Facebookon magyarázta, hogy tudtával nem először akadályozták meg Kelemen Hunor ukrajnai beutazását, a tiltás már 2017 óta érvényben van. És az sem különös, hogy a román nacionalisták nagy hangon üdvözölték bejegyzését, gratuláltak, hogy végre valaki rendreutasította a »magyar szeparatistákat«.

Úgy tűnik a véresszájú nemzetféltőknek cseppet sem fáj, hogy az Ukrajnában élő románok ugyanazt a terhet nyögik, mint a magyarok. Kimondják nyíltan azt, amit a bársonyszékben ülők közül is sokan gondolnak, de diplomáciai, politikai okokból nem kiáltanak világgá: ellenségem ellensége a barátom. Példázzák, miként köthet össze nemzeteket egy másik iránti gyűlölet.”