Az Európai Baloldal elítéli a venezuelai puccsisták által teremtett nonszensz helyzetet, amely során egy önjelölt „elnököt” támogat az Egyesült Államok és immár az EU is.
„A venezuelai helyzet teljesen világos: egy szocialista kormány a nép és a szegények javára fordított az állami olajbevételeket, véget vetve ezzel a főképp amerikai tőkés befolyásnak, amelyre az imperializmus gazdasági fegyverrel és puccskísérletek sorozatával válaszolt.
Európában is lejátszódik kicsiben ez a folyamat, mikor a görög baloldalt fojtja meg a neoliberális hegemónia, de szerte a harmadik világban tapasztalható volt a 20. és 21. század történelmében, hogy az egykori gyarmatosítók akár erőszakkal is, de meg akarják tartani és vissza akarják szerezni befolyásukat a piacok és a nyersanyagok felett.
Az iraki, afganisztáni, szíriai és koreai konfliktusok takaréklángra állításával Trump a venezuelai kőolajat vette célba.
Az Európai Baloldal elítéli a venezuelai puccsisták által teremtett nonszensz helyzetet, amely során egy önjelölt »elnököt« támogat az Egyesült Államok és immár az Európai Unió is.
Mi nem dőlünk be a liberális, a jobboldali és a szélsőjobboldali média hazugságainak, amelyek a venezuelai szocializmust kárhoztatják az országban jelenleg uralkodó áldatlan állapotok miatt, nem pedig az USA gazdasági szankcióit és szabotázsait.
Szolidárisak vagyunk a 21. századi bolivári forradalommal, amely a brutális külföldi beavatkozások előtt óriási vívmányokat produkált a szegények felemelése, az ingyenes egészségügy és oktatás, az írástudatlanság felszámolása, a lakhatási problémák megoldása, a venezuelai vagyon és termelőeszközök államosítása, a béremelések és munkahelyteremtések területén.
Továbbra is kiemelt szerepet szentelünk fórumainkon a latin-amerikai helyzet ismertetésének és megvitatásának, amelyeken rendszeres vendégek az adott országok diplomáciai képviselői.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
