A gyerekeket uszító tanárnak kellene buknia

Illene megpróbálni a cikk fő mondanivalójával is foglalkozni. Az újságíró a teljes írásában se ír arról, hogy ő mondott-e, javasolt-e bármit a barátjának. Holott az írástudónak felelőssége van. De ha a barátjának nem is, az olvasói számára mindenképpen írnia kellett volna a következőkről. 1., Semmilyen iskolában és semelyik pedagógusnak nincsen joga elvenni a tananyagra szánt időt semmilyen oda nem tartozó témával. Nemcsak ellenzéki politizálással, de kormánypártival sem, Sőt, focival, kirándulással és egyéb más - a tananyaghoz szorosan nem tartozó témával sem. Kezdeményezője nem lehet ilyen témáknak. Ha a diák veti fel, akkor persze, pl. a szünetben, megbeszélheti vele. 2.,De mi legyen, ha mégis teszi, ahogyan a cikkben is szó van róla. Kiderült, hogy a tanuló elmondta otthon, s a szülő fel is háborodott. Minden iskolafokozatban van félévente egy szülői értekezlet. Van félévente (van, ahol havonta) egy iskolai fogadónap. Van minden pedagógusnak hetente egy fogadóórája. A szülőnek az a kötelessége, hogy face to face, először a pedagógussal "beszélje meg", tisztázza ezt a dolgot. A megbeszélés eredményétől függően - ha pl. nem változtat a tanerő a gyakorlatán - ezután már elmehet a szülő az igazgatóhoz. Ekkor ez már etikus, nem feljelentés. Ha attól félne, hogy a gyerekét emiatt hátrány éri, akkor jobban oda kell figyelnie a gyermek tanulására és a pedagógus általi értékelésére. Ugyanis nem érheti hátrány. Nem sírni kell tehát, hanem a szülői érdeket érvényesíteni, s ha szükséges, ezt akkor több szülővel társulva, összefogva.

"barátom meséli, fia iskolájában az egyik óra hagyományosan azzal kezdődik, hogy a tanulóknak végig kell hallgatniuk, az előző héten éppen »mit csinált Viktor bátyátok« Már a gyerekek is tudják, hogy ezeket a híreket és írásokat úgy nevezik, hogy fasz news.

A teljes cikk nem annyira egyoldalú, mint a szemlézett rész. Abban a teljesben olvasható néhány nagyon enyhe példa az 1990 előtti iskolai politizálásról is, ami azért akkor nem volt veszélytelen.Azonban az itt idézett egyetlen példa - az ismerős gyerek egyik tanáráé - vajon mennyire lehet gyakori? Tudunk-e erről valamit. Szélsőség ugyanis mindig van, de az a kérdés, mi jellemzi az átlagot. S honnan is kellene tudnia pl. az igazgatónak errel a heti uszításról? Lehallgatná a tanárt, vagy feljelentenék a diákjai? (Nemrég értesülhettünk a 888 kezdeményezére meghirdetett feljelentési felhívásról.) Ha úgy igaz a példa, ahogy a cikkíró leírta, azt én is elítélem. De - ahogy írta is a cikkíró - az iskolai azaz a tanórai politizálást kár lenne betiltani. A diákokat meg kell tanítani önálló véleményalkotásra is, a napi poltika értelmezésére, a közösség ügyeiben való eligazodásra stb., (s ez nem feltétlenül jelenti a mindenkori rezsimhez való hűségre nevelést), és ezt befolyásolástól mentes oktatás keretében kell tenni. Se ide, se oda nem billentve a diákot. Ám az is természetes, hogy a pedagógus is ember, s így van politikai hovatartozása. Ezt eltitkolnia kötelező lenne? Konkrét diákkérdésre azt kellene válaszolnia, hogy "nem ide tartozik", vagy azt, hogy "fiam, semmi közöd hozzá"? Vagy etikusabb, s esetleg pedagógiailag rerdményesebb is, ha jelzi a saját véleményét, nem támadva persze senki másét,

Oh, szóval így rettegnek a kiszolgáltatott, megfélemlített, alamizsnabérért dolgoztatott (s ezért) folytonsztrájkolniakaró tanárok a Nagy Magyar Diktatúrában?