Az Akadémia három nagy baja

„Az akadémiai vitában programozva volt a csalódottak megszólalása. Amennyire látom, az akadémiai elitben is lehetnek egy kompromisszumkísérletnek különböző értelmezései, és természetesen sokan elégedetlenek. De ezek a csoportok még nem érzik úgy, hogy minden elveszett, egyelőre kifizetődőbbnek vélik a fegyelmezett felzárkózást a »főparancsnok«, vagyis az Akadémia elnöke mögé. 

Egyébként, gondolom, az akadémiai vezetésnek is szüksége volt e pontnál valamilyen megegyezésre, mert nem kizárt, hogy a további konfrontáció a bomlást erősítené. De ebben a közegben csak akkor borulna a bili, ha már minden elveszett volna. Épp az egybezárási reflexek pillanatnyi megmaradásából látom, hogy az akadémiai elit, teljes joggal, még nem adta fel. Nincs látható lázadás a főtisztek között.”