Baló elment, mi itt maradtunk... mi lesz most?

„Sohasem merték rábízni azt, amire született: a tájékozott, polgári- és civil nyilvánosság kulcsintézményeinek felügyeletét.

Műsort csinálhatott, választást vezethetett, még az olimpiát is közvetíthette, ami errefelé talán a legnagyobb rang a képernyőfejek között, de színvonalas intézményt nem építhetett: elkaszálták a kereskedelmi tévés pályázaton éppúgy, mint amikor a Magyar Televízió elnöke akart volna lenni.

Vagy azért, mert ő használta először a médiaháború kifejezést?

Netán azért, mert amikor a csodaszarvas népe megostromolta a Szabadság téri tévészékházat, akkor éppen ő vezetett bent politikai vitaműsort, miközben jakobinus fociultrák felgyújtották az autóját?

Vagy mert a bulvármédia korában is méltósággal tudta megvédeni a magánéletét és a gyerekeit – a hirtelen radikális jobbos politikussá vált feleségével közösen, – a címlapra kívánkozó válásuk ellenére?

Kicsit talán mindezért. A nézői, hallgatói, olvasói, ahogy ő hívta a magyarországi embereket, láthatóan jól értették, miért fontos nekik ez a velük együtt idősödő, de velük ellentétben nem kopó ember.  

A mindig nyilvánvaló emberi tartásáért és a makacsságért, amivel helyettünk kérdezett.”