Aki valóban európai, az nem tiltja, hanem támogatja a sorskérdésekről szóló vitákat.
„Napok óta vezető téma a magyar és a Magyarországgal foglalkozó nemzetközi hírekben a kormány tájékoztató kampánya, amelyben felhívja a »brüsszeli tervekre« a polgárok figyelmét.
Aki a plakátokat az utcán szemléli, a látvány esztétikáján vagy a poszterek mennyiségén töprenghet el, a politikai elemzőt azonban elsősorban az érdekli, miért jelent meg ez az üzenet, igazolható-e az állítása és hasznos volt-e a kiragasztása.
Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök és Magyarország kapcsolata nem most kezdődött, hiszen a luxemburgi exkormányfő ha nem is sztárja, de sztarosztája, azaz régi motorosa a politikának. A közép-európai országok uniós csatlakozásában ezért mindenképpen szerzett érdemeket, bár hőstetteit nem jegyezték fel e téren az emlékiratok.
Sokkal inkább hazájának régi stratégiáját követte, a német–francia megállapodás szerinti cselekvést. Miután Helmut Kohl akarta, Jacques Chirac pedig elfogadta az európai államszövetség keleti nyitását, Juncker is híve lett a bővítésnek.”
Senki nem mentegetheti magát azzal majd 2026 után, hogy ő erre nem gondolt volna, mert nem ezt ígérték. Minden világos – tájékoztatott a házelnök.
Ébredjenek már fel, ez a látszatok, jóemberkedés és nem a cselekvés világa, ami Európában van. A szavak világa.
El is készült az a részletes javaslat, amely alapján megvonhatják Magyarország szavazati jogát.
A Financial Times is a magyar miniszterelnök válaszlépésről ír.
Az Economist is hasonló véleményen van.
A brüsszeli lap szerzője próbálja megérteni miért fordult Románia lakossága a liberálisok helyett a radikális jobboldaliak felé.
Minden tervük dugába dőlt.
Mozgalmas év volt a felsőoktatásban és a szakképzésben egyaránt, Varga-Bajusz Veronika kértük meg, hogy értékelje az évet.
