A szerkesztők minden szócikket elolvastak és megvitattak. A kifogásokat és megjegyzéseket a főszerkesztő megtárgyalta a cikk szerzőjével, majd több fordulóban kialakult a végleges szöveg. A kötet terjedelme fokozatosan nőtt, míg elérte a mai nagyjából 700 szócikk mennyiséget. Kiderült, hogy a cikkek számát könnyűszerrel növelni lehetne, miképpen az is, hogy a jelen munkának is vannak oly hiányosságai, amelyeket csak új kiadás pótolhat. Mégis elmondható, hogy
a „hosszú rendszerváltozást” követő építkezés eddigi legnagyobb lexikális alkotását hoztuk létre
– szinte kizárólag önszorgalomból. A munka egyszerre felfedező és alkalmazott kutatás eredménye: az egyes szerzők a maguk kutatói tapasztalatából merítettek, miközben nemzedékek gondolkodását befolyásoló munkát hoztak létre. Használhatóságát a szócikkek felsorolása és az ajánlott olvasmányok listája segíti.
Miben áll a munka fontossága?
Tartalmilag az enciklopédia jelentősége abban áll, hogy a politikaelmélet konzervatív dimenzióját helyezi előtérbe, mégpedig oly részletességgel és alapossággal, amit mások sem egyénileg, sem közösségileg nem végeztek el idehaza. Említendő itt az egyes felfogások részletes bemutatása, alapfogalmak kidolgozása, ami önálló gondolkodó teljesítményt feltételez, illetve történeti személyek kiemelése, ami gondos kutatásokra épül.
A kézikönyv minden szócikke az aktuális szakirodalom ismeretét tükrözi. A hasonló, más nyelven született enciklopédiákkal bátran felveheti a versenyt, ugyanakkor a magyar valósághoz való kötődése egyedivé teszi. Kiemelendő tehát az önálló, idehaza előzmény nélküli, alapos tudományos teljesítmény. Az eredmény kiértékelése most már a szakmai közösség feladata.
Milyen konfliktusokkal szembesültünk?
A kötet létrehozásában mintegy száz kutató és tudós vett részt. Amikor elkezdtük a munkát, a politikai klíma különbözött a mostanitól: úgy véltük, a konzervatív oldal képes összefogni a felfogásához tartozók teljes körét. Időközben a politikai élet súlypontjai elmozdultak, ami soha nem egyetlen fél felelőssége.
A tangóhoz ketten kellenek; a politikai változások nem egyetlen szereplőn múlnak.
A Magyar Politikai Enciklopédia hordozza ennek lenyomatát; szerzői közül néhányan nem fogadták el a szerkesztőség javításait és gazdátlanul hagyták a cikküket (ilyenkor a cikk szerzőjeként a Szerkesztőbizottság került megnevezésre). Máskor a szerkesztők is hosszas eszmei csatákat vívtak egymással, amelyek során kiderült, hogy a tágabb közösségeink konfliktusai a szerkesztőségben is megjelennek. Mindezt belátással, engedményekkel kezeltük. Olyan keretet jelöltünk ki, amelyben a felfogások széles skálája talál helyet. Szembesülnünk kellett a korrektorok alapos kifogásaival is. Ezekre is sikerült megoldást találni, így a munka ma egységes műként áll előttünk, amelyben, mint Jézus Atyja házában, „sok lakóhely van”. Mindez társadalompolitikai mintaként is szolgálhat: az enciklopédiában a konfliktusok feldolgozásának, a különvélemények tiszteletben tartásának, a megegyezésnek az útját jártuk.