Orbán Viktor esete Törőcsik Marival

„Jó napja volt a miniszterelnöknek március 16-án. Útja Velembe, Törőcsik Marihoz, a nemzet színészéhez vezetett. És nem seprűzték ki onnan. Sőt! A minden létező díjjal és életjáradékkal méltán elismert színészlegenda meghatottan fogadta Orbán Viktor látogatását. A kormányfő személyesen adta át neki a Kossuth-nagydíjat az eddigi kétszeri Kossuth-díj után. A magyar kultúra műveléséért és ápolásáért járó legmagasabb állami elismerést 1948. március 15. óta adományozzák. Azóta jöttek-mentek a kormányok, sőt a rendszerek, de mindig mindenki, bárki kezéből boldogan vette át. Nem kétséges, ha valaki újból kiérdemelte, akkor Törőcsik Mari az. És mégis, számomra van ennek a dolognak egy kis mellékíze…

Talán, ha mindez nem videó-kamera előtt történik. Talán, ha nem örökíti meg az udvari fotós is, nyilvánvalóan megrendezve, amint bekukucskál Orbán Viktor a művésznő ablakán. Talán, ha mindezt nem tették volna közzé rögvest a miniszterelnök Facebook-odalán, hanem csak egy kétsoros MTI-közleményt jelentetnek meg róla. Akkor esetleg nem az jutna eszembe: ez is csak a propaganda része. Persze, az a rossz, aki rosszra gondol! És sokan lesznek, akik cinizmussal vádolnak, mert szóvá teszem mindezt. De engedtessék meg protestálnom: nem én vagyok cinikus, hanem annak az országnak a vezetői, akik jó ideje apasztják a nemzet szellemi energiáit, visszaszorítják a magas kultúrát, bizonytalan helyzetbe sodorják a tudományos kutatást, ugyanakkor jól kifundált pr-akciókkal fedezik el mindezt a nagyközönség elől.

A prózai színházakat, főleg a kísérletezésre vállalkozókat évad közben sodorta bizonytalanságba a kormány azzal, hogy lebegtetni kezdte a TAO-formájában nyújtott támogatásokhoz való hozzájutást. A nagy színházakban mintha több lenne a könnyedebb műfajokra épülő előadás. Eddig azt tapasztaltam, hogy az opera még tartja magát. Aztán március 9-én itt is átszakadt a gát: a felújítás alatt álló Operaház híján az egyetlen játszó helyen, az Erkel Színházban sztrájkolt a kórustagok többsége, emiatt húsz perces késéssel kezdődött az előadás, amelyben a kórustagok többsége nem vett részt. Tizenhat éve nem emelték az alapilletményeket, az összjövedelem csökkent, miközben a munkaterhek bizonyos értelemben nőttek, mert a társulat sokat utazik.”