Egységesen a nemzet érdekeiért

„»Mi az Európai Egyesült Államokat fogjuk építeni«, jelentette ki Dobrev Klára, a DK európai parlamenti listavezetője bemutatkozó sajtótájékoztatóján. Mennyire volt meglepő ez az őszinteség?

Tegyük hozzá, ha már az őszinteségről beszélünk, hogy még ugyanaznap azt is mondta: nem léteznek bevándorláspárti tervek, nincsenek bevándorláspárti politikusok, sem az EU-ban, sem itthon, és nincsenek ilyen civil szervezetek sem. Ez pedig már a nyilvánvaló hazugság kategóriája volt. Ami az Európai Egyesült Államok építését illeti: ennek a támogatása ma egyet jelent a bevándorláspárti brüsszeli politika folytatásával. Azt látjuk ugyanis, hogy mindazokat a központosítási törekvéseket, amelyek az elmúlt években megjelentek és erősödtek, és amelyeknek a kiindulópontjai általában az Európai Bizottság bizonyos előterjesztései vagy az Európai Parlament egyes kezdeményezései voltak, az köti össze, hogy egy olyan új, multikulturális, megváltozott Európát akarnak, amely nyitva áll a tömeges bevándorlás előtt. Amely kész arra, hogy önként és dalolva adja fel saját identitását, engedjen szokásaiból, hagyományaiból, és feloldódjon egy ilyen új, bevándorlás által dominált világban. Ez az a jelenlegi brüsszeli elit, amely például úgy gondolja, hogy fontos a legfelsőbb vezetői szinten rendszeresen egyeztetni Soros Györggyel, illetve normálisnak tartja, hogy Soros migrációt pártoló lobbicsoportjai napi-heti szinten bejárjanak a különböző uniós intézményekbe. Mi ezt károsnak tartjuk, és fel fogunk lépni ez ellen a politika ellen.

Amiről tehát Dobrev Klára beszélt, mint például az európai családi pótlék vagy az európai multiadó, az a bevándorlással kapcsolatos tervek jól hangzó csomagolása, egyfajta csali?

Így van, ez szemfényvesztés: jól hangzó, de átgondolatlan javaslatokról van szó. Ami a családok támogatását illeti, ma már Magyarország, az Orbán Viktor vezette kormány családtámogatási intézkedéscsomagja, családpolitikája Európa-, sőt világszerte mintaként jelenik meg. Amerikai televízió-műsorok, nyugati lapok foglalkoznak ezzel, sokan mint követendő példát állítják a saját politikusaik elé. Azért is, mert a mostani hangos multikulturális nyomulásban ritkán hallunk olyan kijelentéseket és ritkán látunk olyan sikerre vitt politikákat, amelyek ilyen határozottan kiállnának a hagyományos családok támogatása mellett, amelyek ennyi költségvetési forrást mozgósítanának a családalapítás, a gyermekvállalás támogatására. Magyarország ma már vezet ebben az unión belül, ha a GDP-hez mért arányokat nézzük. Ám ez hiába helyes, ma nem ez a mainstream, nem erről fújnak a brüsszeli szelek, ezért most még különlegesnek számít. Mi ugyanakkor azt gondoljuk, hogy mindez jó példával szolgálhat másoknak is.

A Magyar Nemzet múlt héten arról írt: új forgatókönyvvel, alternatív parlament felállításával, tizenkét ponttal és azonos transzparensekkel készülnek március 15-re az ellenzéki pártok. Bár jogilag nem, a gyakorlatban vélhetően a nemzeti ünnep lesz a kampányidőszak igazi nyitánya. Az ellenzéki tervek mennyire befolyásolják a kormánypártokat?

Nyilván, ahogy eddig is, reagálni fogunk az ellenzéki kijelentésekre. Ami pedig ezeket a formabontó elképzeléseket illeti: szerintem mindez az ellenzéki ötlettelenség újabb jele. Az utóbbi néhány hónapban áttértek a folyamatos bohóckodásra és ezzel önmaguk lejáratására, rosszabbnál rosszabb ripacskodásokat látunk. A helyzet az, hogy egy demokráciában a parlamenti választásokat kell megnyerni, nem alternatív parlamentet kell felállítani és eljátszani. Az ellenzéknek azonban harmadjára sem sikerült megszereznie az emberek többségének a támogatását.

Ami egyáltalán nem meglepő…

Nem, hiszen lassan egy évtizede azzal vannak elfoglalva, hogy egymást nyírják. Belső hatalmi harcokat folytatva marakodnak a még meg sem szerzett koncon. Mindenáron a hatalmat akarják, és ezért külön-külön is elárulják az értékeiket, homlokegyenest szembemennek a saját korábbi kijelentéseikkel, fogadkozásaikkal. Mindeközben az ország fontos dolgaival kapcsolatban nincs érdemi mondanivalójuk, amit pedig mondtak, arról mindig bebizonyosodott, hogy hamis állítás. Emlékezzünk arra például, hogy 2010-ben, a kormányváltás után micsoda vehemenciával állították: a kormány gazdaságpolitikája csődbe viszi Magyarországot, itt hagynak minket a befektetők, munkanélküliség lesz. Ehhez képest közelítünk a teljes foglalkoztatáshoz, emelkednek a bérek, csökken az államadósság, az ország egyre jobban teljesít, és ezt az egyébként velünk nem baráti hitelminősítők is kénytelenek elismerni. Másrészt abban az utóbbi években kiéleződő nagy, egész Európát érintő vitában, ami a bevándorláspártiak és a kontinenst, a nemzeteket megvédeni akaró, nemzetek Európáját támogató koncepció képviselői között zajlik, ők megint a rossz oldalra álltak. Ma már nincs különbség ilyen értelemben a DK és a Jobbik között, pontosan ugyanazt a politikát követik: a Brüsszelből vagy akár a Soros-hálózat felől érkező elvárásokat híven szolgálva, bólogató Jánosokként próbálják ezt a vonalat követni, és minket támadni.”