Az elnyomott keresztények hete

„Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (a Zöldfoki Szigeteken tett látogatásán), hogy ritka a mai világban, ha egy ország magát nyíltan kereszténynek vallja. »Ez Európában be is van tiltva, ott identitáskérdésekről nem lehet ilyen nyíltan beszélni, más világ van.«

Ezzel szemben a tény az, hogy nincs betiltva. Európa legszekularizáltabb államában, Franciaországban például a legutóbbi elnökválasztás republikánus jelöltje, Francois Fillon büszkén vállalta, hogy ő keresztény, és nem ezért bukott meg. De Macron elnök sem tagadja le, hogy jezsuita középiskolába járt, és 12 éves korában maga határozta el, hogy megkeresztelkedik. Vagy itt egy idézet egy másik neves európai politikustól: »Az evangélikus egyház tagja vagyok, hiszek Istenben, és a vallás állandó társam volt egész életemben.« Ezt Angela Merkel üzente. Úgy látszik, nem jutott el Orbánhoz.

Azt állította Schmidt Mária történész (Manfred Webert és az Európai Néppártot bírálva Látószög című blogjában, amely az úgynevezett közmédiában jelenik meg), hogy »ez a néppárt a népet az elitre, a kereszténységet az ateizmusra, régi értékeit pedig liberálisakra cserélte le, hogy ezzel nagykoalíció-kompatibilissé tegye magát«.

Ezzel szemben a tény az, hogy akármire cserélte vagy nem cserélte az értékeit az EPP, nem mostanában tette, hiszen sosem volt többsége az Európai Parlamentben, és mindig együttműködésre kényszerült a mindeddig második számú erővel, a szociáldemokratákkal. Ezért volt például a parlament elnöke 2012-től 2017-ig a német szociáldemokrata Martin Schulz. A különbség most mindössze annyi, hogy a szocialistáktól jobbra álló istentelen zöldekkel és liberálisokkal is valószínűleg meg kell majd állapodniuk. Árulók.”