Rossz irány

„Miután Orbán Viktor februárban előadta „családvédelmi akciótervét”, egy fiatalember betelefonált Bolgár György beszélgetőműsorába, és kifejtette, hogy mennyire örül ennek a lehetőségnek. Feleségével együtt éppen megvették lakásukat, és mennyire jó, hogy tízmillió forintot kaphatnak az államtól, amiből megteremthetik leendő gyermekeik felnevelésének feltételeit. Elmondta, hogy ő ugyan nem Fidesz-szavazó, de ez jó intézkedés, ezért tudja lelkesen helyeselni.

Vajon gondol-e arra a fiatalember, hogy a kormánynak, az államnak nincs saját pénze, ezért amit neki ad, azt sohasem a saját zsebéből adja, hanem másoktól veszi el? Vajon helyénvaló-e, hogy az állam másokat megadóztat azért, hogy nekik tízmillió forint többletvagyont juttasson? Elvégre az összeg, amit a három gyerek megszületése esetén nem kell visszafizetni, vagyonjuttatás. Ráadásul még több vagyont is juttat nekik az állam, hiszen a gyerekek megszületésekor banki adósságukból is elengednek egy- vagy akár több millió forintot.

Bolgár interjút is készített a „családvédelmi akciótervről” a FICSAK (Fiatal Családosok Klubja) vezetőjével, aki egy budapesti kerület fideszes alpolgármestere, és aki természetesen egyetért az „akcióterv” minden elemével. Azzal is, hogy a családi pótlékot nem emelik, mert – mint Orbán Viktortól a parlamentben is hallottuk – csak a munkát végzők támogatását indokolt emelni. Az alpolgármesternek magának egyébként öt gyermeke van, így számíthat arra, hogy jövő év januárjától élete végéig nem kell majd személyi jövedelemadót fizetnie. Az öt gyerek után alighanem férje veheti igénybe a családi adókedvezményt, ő pedig a maga anyai jogán mentesül a személyi jövedelemadó alól. Ez vajon összhangban van a közteherviselés elvével?

Ha netán új autót kívánnak vásárolni – és miért ne kívánnának –, a hétszemélyes új autó árába két és fél millió forinttal beszáll az állam. Vagyis beszállunk mi, adófizetők. Az ő vagyonuk növekedéséből tehát egy részt mi, többiek fizetünk, akik közül sokan nem is gondolhatnak új autó vásárlására. Ugyan miért várja el ezt tőlünk akár az alpolgármester asszony, akár később, három gyerek megszületése után a betelefonáló lelkes fiatalember? Az ATV reggeli műsorában a „családvédelmi akcióterv” meghirdetését követően szociológust kérdez a műsorvezető, majd miután az interjúalany felsorolja a szakma szokásos aggályait, a műsorvezető megkérdezi: »De az irány, ugye, jó?« Nem, az irány rossz. Lássuk, miért.

A Fidesz politikusai rendszeresen büszkélkednek azzal, hogy egész Európában Magyarországon a legmagasabb a családtámogatási kiadások aránya, és hogy ez 2010 óta közel duplájára emelkedett. (A kiadásokba természetesen az adókedvezmények révén elmaradó bevételeket is bele kell számolni.) Vajon biztos-e, hogy helyesen teszi a magyar állam, hogy más civilizált államoknál nagyobb mértékben vet ki adókat, illetve takarít meg kiadásokat más területeken (egészségügy, oktatás, munkanélküliek, rokkantak és szegények ellátása) abból a célból, hogy a gyermeket vállalókat adókedvezménnyel, adóelengedéssel, lakás- és gépjárművagyon juttatásával jutalmazza? A magyar nyilvánosságban magától értetődőnek szokták tekinteni, hogy helyesen teszi, az ellenzék sem kifogásolja. Holott ez korántsem magától értetődő. A kormány – a pénzügyminiszter és az innovációs és technológiaügyi miniszter aláírásával – éppen most adott ki versenyképesség-növelési programot, amelyben megismétli azt a közkeletű megállapítást, hogy a magyar állam a hasonló fejlettségű országokhoz képest jóval több pénzt vesz el és csoportosít át, és ez gátolja a gyorsabb gazdasági növekedést. Ennek a helyes megállapításnak arra kellene késztetnie mindenkit, hogy minden állami kiadással kapcsolatban feltegye a kérdést: vajon indokolt-e?

Az Orbán-kormány baloldali ellenzéke (például Szabó Tímea határozati javaslatában a Párbeszéd), elfogadva a gyermekvállalás állami támogatásának szükségességét, azért bírálja Orbán akciótervét, mert az a tehetősebbek gyermekvállalását jutalmazza támogatásokkal, és diszkriminálja a szegényeket, elesetteket, saját lakás- és autóvagyonhoz jutni nem képeseket. Ez helytálló kritika, még ha nem megy is eléggé messzire.

Gyurcsány Ferenc továbbmegy: rámutat, hogy az Orbán-kormány „családpolitikája” sikertelen, hiszen nem volt képes növelni a születésszámot, megállítani a népességfogyást. Arra következtet, hogy a már megszületett gyerekek – és szüleik – megélhetésének, egészségügyi ellátásának, oktatásának feltételein, vagyis az általános életkilátásokon kell inkább javítani. Gyurcsány ellenvetése összhangban van azzal a hazai tapasztalattal, hogy a népesedéspolitikai intézkedések jobbára csak átmenetileg váltják ki a születésszám növekedését, azután nagyjából visszaáll az eredeti trend. Hasonlóképpen a válságok, megszorítások, kiváltképpen pedig háborúk idején a születésszám csökken, azok után pedig szintén többé-kevésbé az eredeti trend áll vissza. A trend pedig a születésszám – illetve ami mögötte meghúzódik, a nők termékenysége – hosszú távú mérséklődése a gazdasági fejlődéssel, az életszínvonal emelkedésével. Arra is érdemes emlékeztetni, hogy a gyermekvállalás nemzetközileg kiemelkedő magyarországi támogatása nem „térül meg” a más országokhoz képest magasabb születésszámban.”

Bauer Tamás teljes véleménycikkét az Élet és Irodalom 2019. március 22-i számában olvashatják el.