A lányomnak, mielőtt szerelmes lesz

„…ne akarjon a rosszfiúból jófiút csinálni. Veszélyes műfaj ez – ebben biztosan rám fog ütni -, sok ezer lány titokban dédelgetett álmai közé tartozik az, hogy a megszelidíthetetlent megszelidítse. Ha valami, akkor ez megérdemelné a trófeát, de mindenképp emlékeztetném rá, hogy pontosan úgy válik tipikus esetté, ha mindenáron kivétel szeretne lenni.

…ne a szavakra, hanem a tettekre koncentráljon. Elmondanám neki azt is, hogy nem szabad hinni a csupa sosemvolt ígéretnek, próbáljon meg kizárólag a tettekre fókuszálni. Senki se beszélje bele magát a bugyijába!

…ami nem megy, azt ne erőltesse. A második, harmadik szakításnál legyen öntudata és lélekereje arra, hogy belássa, ez bizony nem működik. Az exekhez való visszatáncolás nem más, mint időrabló tűzoltás. Ha pedig az a bizonyos szikra nem akar kialakulni a részéről, lépjen tovább és fogadja el, ne hibáztassa magát, és még véletlenül se próbálja magára erőltetni az érzéseket – legyen bármilyen tökéletes is az udvarló.

…ne gyártson kifogásokat. Ha egy férfi nem keresi többet, akkor sajnos azért nem keresi, mert nem akarja. Finoman, de megmondanám neki, hogy a kifogásoknak itt sincs helye. Ha úgy érzi, hogy semmibe veszi a fiú, akkor azt azért érzi úgy, mert úgy is van – nem pedig Oscar-díjat érdemlő színjátszás áll a háttérben. Erőre és öntudatra nevelném a lányom, aki nem fog félni elfogadni a kijózanító, gyakran fájó igazságot sem. Tudom, hogy ő nem lesz az, aki összetéveszti az érdeklődést a közönnyel, a komolyat a komolytalannal.”